Aki akart már öngyilkos lenni, érzett hasonlót?

Éreztem már.

Szerintem ha valaki egyszer ezen átesik annak mindig az élete része lesz.

Van aki sosem gondolna rá és nem is teszi.

Gondolkodok. Még nem lendültem túl. Holnap megyek klinikai szakpszichológushoz. Meg lehet pszichiáterhez is.

Októberben majdnem megtettem,végülis nem rajtam múlt. Meg áprilisban is.

Bennem olyan érzés volt közben, hogy teljesen feladtam,itt a vége, mindegy,hogy mi lesz, befejeztem, csak történjen már meg.

Majd még írok most dolgom van.

Éreztem már, nagyon jól leírtad. És kiélesedtek az érzékeim, filmszerű volt az egész, bepánikoltam(gondolom ösztönös önvédelemből). Pedig nem sok hiányzott és most nem nyomkodnám a telefont.

Nem sikerült túllendülni rajta, mert megoldhatatlan és az egész életet ellehetetlenítő dologról/dolgokról van szó. "Irracionális tett, amit racionális döntések, mérlegelés előz meg". Mindent megtettem, végigjartam, de sajnos nincs megoldás, ezért maradt a végső döntés.

Próbálom beszerezni, amivel biztosra tudok menni, nőként sem a hídról ugrani(ekkor éreztem leginkább, amit te, ti is), sem felakasztani nem tudtam magam, a gyógyszerrel volt sok kísérletem, de az "csak bohóckodás". Pedig mg-ok és a kombináció is stimmeltek, hogy biztosra menjek, nem is hánytam ki.