Ha csúnya vagyok, mivel vígasztalhatom magam, hogy ez nekem jó legyen?

Én magamat, magamhoz képest szépnek látom, de tudom, hogy csúnya vagyok. Millió alkalommal bizonyították, hogy csúnya vagyok, de azt soha, hogy szép vagyok. Egy barátommal eszmei vitába keveredtem, hogy szépnek vagy csúnyának lenni jobb? Azt mondta:

"Szép tálból nem lehet jóllakni ha üres."

Erre én azt, hogy lehet, hogy nem, de azt legalább megkóstólják.

Ő szép volt és udvaroltak neki, meg éreztették vele, hogy szép. Tudta, hogy szép. Sok kapcsolata volt, de rá kellett jönnie, hogy azért mert szép, sok értéktelen ember akaszkodik rá, aki nem őt szereti, hanem a szépségét és ezért a szépség hátrány.

Azt feleltem, hogy én csúnya vagyok. Barátom nagyon értékesnek tart. Nem látott nálam emberségesebb, megbízhatób embert. De ez kit érdekel?

Ki kóstólna meg egy csúnya tálon felszolgált kakialakú finomságot? Leget, hogy nagyon finom, de undorítóan néz ki és meg se kóstólják.

Engem aki hajlandó volt megismerni, az mindenki megszeretett, de nagyon kevesen vesznek észre. Meglátnak és ronda vagyok, dadogok is, szóba se állnak velem. Inkább keresnek egy olyat aki ha nem is szép, de legalább átlagosan néz ki és tud beszélni.

Milyen haszna lehet annak, hogy csónya vagyok? Mitől láthatnám magam értékesebbnek?