Borderline lennék?

Gyerekként szinte sehova se tudtam beilleszkedni. Ember undorom van jó ideje mert észrevettem hogy az emberek többsége rossz szándékú. Csábít az alkohol meg a cigi, viszont otthon a szüleim előtt teljesen meg tudom játszani hogy hidegen hagynak ezek, viszont amikor házon kívül vagyok, akkor fogyasztom ezeket a dolgokat. A cigit naponta, az alkoholt pár hetente. Fiatalabb de már nagykorú koromban az alkohollal többször is úgy túllőttem a célon hogy majdnem belehaltam, egyik ilyenből kórház is lett, annyira ijesztő állapotban voltam már. Elintézem azt hogy a 2 szülőm semmi ilyen dolgomról ne tudjon, ne láthassanak gyengének. A 2 szülőm számomra a minden, mindenben szolgálom őket amit csak kérnek, semmire nem mondok nekik nemet. Előfordul hogy vagdosom magam. A legutóbbi vágásom pár hónapja volt a csuklómon de nem akar elmúlni a nyoma, az egész csuklóm egy hosszú piros vonal lett hiába gyógyult már be. Tiszta vér volt az egész fürdőszoba amikor csináltam másodpercenként dobáltam a véres zsepiket a wcbe, végül 4 napra rá a párom rávett hogy menjek a sebbel orvoshoz mert szerinte szörnyen nézett ki én nem akartam de ahogy meglátta az orvos mondta azonnal tetanusz kell és kaptam is. Az orvos meg a párom szerint is bajba kerültem volna tetanusz nélkül. A szüleimnek erről se szóltam. A sebemet se vették észre mikor még aktív szakaszban volt, akkor sem. Ha valami rossz történik velem akkor 5x ösen érzem. Olyan mintha a jó dolgokat alapnak venném, a rosszat pedig sokszorosan megérezném. Ha összeveszek a szüleimmel vagy valakivel telefonban akkor simán ordítok, sírok, trágár vagyok és nem érdekel az hogy emberek hallják körülöttem, mintha nem tudnám kontrollálni az érzéseimet. Ami nagyon furcsa hogy szerzett kapcsolatban nem tudom meghúzni a határaimat, mindent megengedek ugyanakkor eljön egy pont mikor el akarom távolítani az illetőt az életemből, mondom neki hogy fejezzünk be mindent , hagyjon engem örökre békén, de ez a szakasz pár óráig tart akkor komolyan így is gondolom de aztán mindig elmúlik. És nem értem hogy ez mi! Vissza-vissza tér, újra és újra rámjön időközönként és akkor teljesen komolyan gondolom ezt, de utána már megint “tisztán látok” ahogy ez lecsillapodott. Vezetésnél egyszerű felhúzni engem, akkor villogok vagy dudálok de a veszélyes dolgoktól tartózkodom már. Semmi nem ér annyit hogy esetleg baj legyen. 11 éves korom óta öngyilkos gondolataim vannak, a szüleim elől ezt is titkolom és pont miattuk nem teszem meg. Nagyon romantikusnak és szabadnak látom az önkezű halált ha az ember élt előtte valamennyit és letett valamit az asztalra az utókor számára. Ezek az öngyilkos gondolatok olyan mélyen bennem vannak hogy szerintem semmi sem tudná elmúlasztani őket. Már a részemmé váltak. Időközönként rám jön hogy husi vagyok és olyankor csak ilyen “clean” kajákat eszem meg alig eszem. De bmim bőven a normálban van egyébkènt (169cm 56kg, nő). Gyenge vagyok bármihez, változtatni is , és nem is akarom.

Aspergerrel vagyok diagnosztizálva de egyre inkább kezdek rájönni hogy én nem aspergeres hanem bpds vagyok.