Borderline lennék?

Az utóbbi időben kezdtem azon gondolkodni, hogy valószínűleg borderline személyiségzavarom lehet, viszont mivel nincs lehetőségem pszichiáterhez menni (legalábbis otthon magyarországon nem). 20/L vagyok, Angliában élek. Van egy barátom 3 éve, aki említette már hogy szerinte bpd vagyok. Akkor kezdett el erre gyanakodni, amikor az utóbbi időben sok volt az ilyen “dolgokból”, például ahogy felhívtam hajnalban egy intoxikált öngyilkossági kísérlet (inkább fenyegetés) közben (amit nem tudom mennyire gondoltam komolyan, mert nem vagyok depressziós) mire ő kihívta rám a rendőröket akik kijöttek hozzám és az incidens után értesítették a körzeti orvosomat, akihez azonnali beutalót kaptam aki megkérdezte hogy nincs-e borderline személyiségzavarom és javasolta hogy elmenjek egy terapeutához, ahova nem mentem, mivel nem éreztem magam depressziósnak. Vagy például amikor a barátommal egy veszekedés közben rámjön egy irányíthatatlan impulzió, ilyenkor gyakran azonnal bántani akarom magam (konyh@késsel is akár, ahogy legutóbb), vagy az eszméletlenre ivás, néha szerfogyasztás, hiperszexualitás, kontrolálhatatlan sírás vagy eufória érzet (van hogy óránként változik ez a 2), és HATALMAS pánik érzet ha a barátom nem fejezi ki eléggé a szeretetét és felmerül hogy elhagy vagy hogy nem szeret (ez akár hipotetikusan is). 13 éves korom óta vagdosom magam (hosszú, éves kihagyásokkal) mostanában ritkán, de erős impulzióim vannak és rettenetesen érzékeny vagyok. Gyerekkoromban rettegtem attól hogy nem szeretnek és néha abnormális dolgokhoz folyamodtam annak érdekében hogy az emberek figyelmet és szeretetet mutassanak felém. Ha nem éreztem hogy elfogadnak, akkor nagyon féltem és állandóan hányingerem volt. Maga a diagnózis még soha nem volt felállítva, mert sokáig nem tudtam a betegség létezéséről, viszont pár napja a barátom közölte hogy nem tud velem és a borderline-ommal együtt maradni és szakítani szeretne, mire én elvesztettem a fejem, és addig könyörögtem sírva pánikolva zokogva amíg vissza nem fogadott és megígértem, hogy változtatok, ugyanis mindennél jobban szeretem és nem tudnék nélküle élni, a gondolat, hogy elveszítem azonnali rettegéshez vezet, mintha összetörne/felrobbanna a világ. Mit tegyek?