Borderline lennék, vagy ez valami másnak a tünete, esetleg önálló betegség?

Először is, amit tudok: A depresszió és a PTSD egyértelmű. Egy pszichiáter bipoláris zavarral diagnosztizált, amit valamennyire igaznak látok, de mégis vannak kétségeim, én nem vagyok benne biztos, hogy az az, inkább borderlinera tippelnék. Egyébként ezt már két ember is mondta nekem még régebben, az egyik egy pszichiátrián dolgozó ismerősöm, aki elég sokmindent látott és tapasztalt, a másik innen, gyakorikérdésekről egy idegen, akinek belinkeltem a blogomat és elolvasta.

Amire gondolok, az a jelenség kb 3-4 hónapja jelentkezett nálam először, eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, de aztán egyre rosszabb lett. Nem igazán tudom leírni, már próbáltam, de nem sikerült. Általában esténként szokott történni, amikor minden "kötelező" dolgon túlvagyok (evés, zuhany, fogmosás, stb) és feküdnék le aludni. Ilyenkor a barátom (együtt lakunk) általában még kimegy cigizni (ami van, hogy fél óránál is több idő), eszik, sorozatozik, stb, és ekkor szokott jönni ez a furcsa dolog. Egyszerűen megőrülök, vagy nem tudom. Tényleg nem tudom leírni, hirtelen extrém mértékben elkezdek szorongani, jön a késztetés a sírásra, és olyan dolgokat mondok, vagy teszek, amiket nem akarok. Pontosan tudom, hogy túlreagálom, és nem normális, de egyszerűen kicsúszik a számon/megteszem. Pl elkezdünk veszekedni a cigin úgy, hogy amúgy soha nem szoktunk veszekedni és normál esetben nem akadnék fenn ilyeneken (attól függetlenül, hogy valóban utálom a cigit), vagy hajnali háromkor elmegyek sétálni egyedül, vagy csak nagyon az ágynak a szélére húzódok, hogy ha befekszik mellém később, ne érjen hozzám és én se hozzá. Általában pár óráig szokott tartani ez az állapot, és amint elmúlik, rögtön megbánom, hogy milyen hülyén viselkedtem. De ebben a pár órában nagyon durván televagyok negatív érzésekkel, de nem tudom megmondani, hogy miért, mert olyan, mintha csak negatív érzések lennének, hozzájuk kapcsolt gondolatok nélkül. Nincsenek bevillanó képek az agyamban, nem tudom megmondani, hogy miért érzem ezt, de nagyon rossz, tényleg tele van az agyam olyankor negatívabbnál negatívabb érzésekkel.

3-4 hónapig nem foglalkoztam ezzel, de nemrég azzal töltöttem pár napot, hogy utána olvassak mentális betegségeknek, hogy közelebb kerüljek a megoldáshoz. A borderline alatt találtam egy pár mondatot, ami úgy érzem, hogy szinte tökéletesen leírja azt, ami ilyenkor történik a fejemben. Illetve most, hogy jobban utánaolvastam, már nem is tartom annyira hülyeségnek és kizártnak, hogy ez legyen a bajom, nagyon sok más is rámillik, olyan jellemzők is, amikről én azt se tudtam eddig, hogy pszichológiai oka van és ráadásul nem jó.

Egyébként ez az, amit találtam, ami szerintem a fentebb kifejtett állapotot írja le:

"Rövid, reaktív pszichózis: Hirtelen kialakuló intenzív szorongással, és "én-szétesettséggel" járó, visszafordítható állapotok, melyek sokszor csak néhány óráig tartanak, de 2-3 napnál általában nem tovább. Ilyenkor nem tudják megfelelő mértékben elkülöníteni a szubjektív élményt és az objektív, külső valóságot, ezért nem képesek a konvencióknak és szociális elvárásoknak megfelelően viselkedni. A valósággal való kapcsolat elvesztése és az elviselhetetlennek megélt érzelmi-indulati káosz egyre primitívebb működési szintek felé sodorja őket. Általában valamilyen módon mégis képesek magukat "összeszedni"."