Mennyire gond elfedni egy mentális betegséget?

Előljáróban mondom, hogy nem vagyok semennyire szakképzett, viszont nekem is borderline személyiségzavarom van, a következő a saját véleményem (ami talán torz is lehet), így kezeld.

Szerintem alapvetően egy megerősítés, hogy a főnököd egy "mentálisan stabil, magas érzelmi intelligenciával rendelkező" embernek tart, a terápia és a kemény munkád legalábbis annyiban megtérül, hogy a munkahelyeden képes vagy azt a teljesítményt hozni, amit elvárnak tőled, sőt, még többet, példaként állítanak be. Az, hogy a betegséged nem okoz funkcionális problémákat a munkahelyeden, az szerintem jó.

Az viszont lehet, hogy kontraproduktív, hogy nem látja azt, hogy mennyi munkád van abban, hogy ez így van. Elképzelhető, hogy emiatt túlterhel téged, vagy gyakran kerülsz olyan szituációkba, amit soknak érzel. Ha így van, mindenképpen beszélj vele. Ha emberileg jóban vagytok, és fontosnak tartod, hogy ő is megismerjen téged, mint ember, akkor is érdemes lehet ezt elmondanod neki. De egyáltalán nem kötelező. Ő alapvetően a főnököd és nem egy barát. Az én esetemben az egyik legnagyobb problémát éppen az jelenti, hogy képtelen vagyok az emberekkel való kapcsolatomban értelmes határokat találni, így én a munkahelyemen éppen arra törekszem, hogy a "magánéletem" a lehető legjobban kizárjam, mivel ez korábban okozott problémákat. Ezt nem tanácsolom kifejezetten - viszont azon érdemes lehet elgondolkoznod, hogy miért érzed úgy, hogy a főnököd véleménye a fejlődésed között összefüggés van. Egyébként jól vagy? Egyébként úgy érzed, hogy működik a terápia? Ha nem, akkor ezen dolgozz - az, hogy a munkahelyeden "minden rendben" még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az életed más területén ez így lenne - nem csak akkor "valid" egy betegség, ha ez mindig, minden körülmények között látszik és problémát okoz.

Az a baj, hogy megvan a veszélye, ha elmondja, előbb-utóbb kirúgják.

Akkor elvész a talaj és a biztos pont, és annyi is az életének!