Szülök,akiknek az egyke gyermeke öngyilkos lett,hogy dolgoztátok föl? Ha egyáltalán fel tudtátok,mi segített? Mit éreztetek?

Én (egyke) sokszor mondtam a szüleimnek, hogy meg akarok halni, de sosem vették komolyan, amikor egyszer tényleg megpróbáltam, utólag akkor is csak elviccelték, elbagatellizálták. Úgy gondolom, ilyen esetben a szülő abszolút megérdemli, hogy a poklok poklát élje át, bár gyanítom, hogy nem fogja. Úgy csinál majd akkor is, mintha mi sem történt volna, nem vesz tudomást a dologról.

Az egyetlen dolog, ami visszatart, hogy tudom, hogy abban a percben, hogy a szikét előveszem, aláírom édesanyám halálos ítéletét. Sosem féltett túl, viszont mikor beteg voltam (komolyabban), azt mindig nagyon nehezen viselte, mikor kiderült, hogy pszichiátriai betegségem is van, ráadásul nem gyógyítható (bipoláris zavar), azzal is nagyon nehezen békélt meg. Szóval míg ő él, addig biztosan nem teszek végzetes kárt magamban. Ő az egész életét rám tette fel, úgyszólván mindent egy kártyára, a legjobb anyát kaptam, akit el lehetett képzelni. A többi családtagom nehezen bár, de túlélné, ha meghalnék. Anyám nem. Sosem mondta ezt ki direkt. De nem is kellett.