Írtatok valaha öngyilkos levelet? Hány évesek voltatok? Örültök, hogy nem tettétek meg? Miért akartátok meg tenni? Mi tartott vissza?

Írtam, még tizenévesen. Nem voltak barátaim, rendszeresen vertek, csúfoltak, a gyerekek megvetettek és kiközösítettek, a tanárok lekezelőek voltak, és csak adták alájuk a lovat. Aztán megpróbáltam agyoncsapatni magam az árammal. Rázott egy darabig, de az életösztön megmentett. Anyám sírt, féltett, okolta önmagát és a világot. Aztán egyszer elküldte apámnak (külön éltek, ő erről nem tudott).

Egyszer kinyomtatva elémtette. Annyit mondott értelmes embernek tart, ha elég jó érveim vannak, megtehetem. El kellett mondanom őket, de minden egyes gondra írnom kellett megoldásokat, és azt, hogy azt épp mennyire reális megvalósítani, mekkora erőfeszítés. Vagy ha nem lehet megoldani, leírhattam azt is. Nem mondott véleményt, nem adott semmilyen tanácsot, furcsa leírva de hagyta, hogy rávezessem önmagam a nyugodt és célorientált gondolkodásra. Meg arra, hogy elfogadjam, ne pedig szégyelljem és becsméreljem a saját céljaimat, vágyaimat, vagy az életem. Semmi különös nem történt akkor, nem volt sírás, nem volt vita vagy emelt hangú beszéd, nem volt semmilyen katarzis. Mégis, gyökeresen kezdett megváltozni a gondolkodásom akkoriban. Elindított egy olyan úton, amin lehetséges boldognak lenni.

Biszex vagyok. A múltban történt traumáim miatt és az iskolai zaklatás miatt probáltam meg. Nem sikerült.

17 éves voltam. Írtam egy búcsúlevelet. És utána megtettem de nem sikerült.