Veletek volt olyan, hogy öngyilkosok akartatok lenni, mert úgy bántak veletek a szüleitek?

Nem kell ahhoz problémás gyereknek lenni,hogy egy idegbeteg szülő "véresre verje". Kitűnő voltam,két diplomám van,soha nem jártam el,én vittem a házimunkát otthon,mégis minden nap megkaptam a testi-lelki terrort. Szóval erről ennyit.

De nem,soha nem akartam öngyilkos lenni,mert nem vagyok gyáva,van saját életem,életösztönöm. A saját életem többet ér annál,hogy eldobjam,mert valaki más idióta.Sosem értettem ezt a megfutamodós,öngyilkos dolgot.

Engem sosem vertek meg igazán, inkább afféle lelki hadviselés folyt. Azt nem mondanám, hogy semmi boldogság nem volt a gyermekkoromban, mert az nem lenne igaz, de rengeteg veszekedés is volt.

Én kétszer próbáltam (a módszert nem írom le, mert az nem lenne etikus, sem jogszerű), de egyszer sem sikerült. Talán Isten (bár világnézetem szerint nem hiszek benne) azt akarta, hogy megmaradjak.