Hogy képes eljutni egy ember oda, hogy a vonat alá feküdjön?
Úgy tudtam eddig, hogy az emberi elme úgy van tervezve, hogy nagyon erős a túlélési ösztöne.
Gondolom az utóbbi időben megszaporodott vonatos öngyilkosságok (kb. minden nap van már most míg régebben max pár havonta volt) nem azzal magyarázhatóak, hogy hirtelen rengeteg ember lett súlyos depressziós egy csettintésre, hanem nagyon kilátástalan lett az emberek élete (ezért is értelmetlen az ilyen cikkek végére beszúrni a Lelki segélyszolgálat elérhetőségét).
De aki alapjáraton nem volt pszichés beteg, az hogy jut ilyen elhatározásra?
Hol a határvonal a súlyos depressziós betegség/beszámíthatatlan tudatállapot illetve a teljes anyagi/lelki reménytelenség között?
Én is depressziós/szorongásos vagyok (diagnosztizálva, de nem szedek gyógyszert) mégis ha nagy nehezen, de eljárok dolgozni, sőt autóval járok munkába és mégse fordul meg a fejemben, hogy kamionnak hajtsak.
Egyáltalán mi az a pont ami már kiválthat ilyen önromboló cselekményt és a félelemérzet hiányát, hogy oda tudjon állni a vonat elé?
A 15-ös vagyok:
Egy nagyon jó példája vagyok annak, hogy a gyógyszer működik. Visszakaptam önmagam, amilyen mindig is voltam. Így már jó érzés élni.
Menjetek el dokihoz. Segít. Működik. Megéri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!