Miért ennyire elterjedt öngyilkossági mód a vonat elé ugrás? Miért ilyen gyakoriak ezek?

Valószínűleg öngyilkosnak lenni és rászánni magad alapvetően egy kétségbeesett rossz de valahol merész döntés. A legtöbb ember nem tenné meg. Igazából a vonat oka talán az, hogy az biztos és gyorsan végezz veled.

Az életösztön egy elég erős dolog tud lenni.

Én régen mikor egyemre jártam akkor elég depressziós voltam és magas épületek voltak így sokszor 3-4 emelet magasban voltak az órák és nagyon sokat agyaltam azon, hogy ki kellene ugrani és akkor talán vége lenne, mert az biztos úgymond. A vonat elé ugrás is ilyesmi lehet, hogy az végez veled.

Elnézést nem vagyok túl józan.

#1

Szociálisra ittad magad, tetyó?

Egyszerubb lenne megnyitni a gazcsapot.

Tomeghiszterianak gondolom, hogy minél tobben lassak meghalt és mutasson valami elrettentot a tarsadalomnak, amellyel problemaja lehetett. Ugyanilyen azok, akik a hidrol akarnak leugrani. Legyen emlékezetes a halala. Mindez beteg elme.

Valoban batornak kell lenni ahhoz, hogy megtegye valaki. De gyenge is, mert nem tud megbirkozni a nehezségekkel. Vagyis feladja és ezért gyenge. Ez alol a gyogyithatatlan betegek kivételek.

#4

Szerintem aki öngyilkos lesz azt a legkevésbé sem érdekli, hogy ki látja.. Nekem volt egy osztálytársam aki amúgy nem volt egy rossz fej srác, mert telefonokba otthon volt, igaz nem tanult de amúgy ilyen tech dolgokba tökre jól nyomta, szóval simán lehetett volna belőle sikeres felnőtt és 17 éves korában ellopta a szülei autóját is kiegyenesítette a kanyart egy fának.

Nyilván nem tudni, hogy mi lett vele, most direkt vagy sem.. de olyan helyen történ, hogy jó eséllyel direkt tette.

Mert annál kicsi az esélye, hogy túléli az ember.

Sok más próbálkozásnál agyhalott zombiként, kerekesszékben vagy ágyban kell lélned hátralevő életed, ápolásra szorulva, hatalmas fizikai fájdalmakkal.

Amikor néha magam alatt vagyok nekem is eszembe jut a vonat elé ugrás, vagy hogy jól leiszom magam, beveszek pár doboz altatót, és kifekszem egy elhagyatott helyen a hóba. A hipotermia egy idő után végezne velem.

Igen, mostanság én sem vagyok jó passzban, de nem ölném meg magam, ahhoz túl erős bennem az életösztön.

A vonatra várakozni és idegekkel bírni ugyanaz, mint a kötélnél elkészíteni a dolgokat és elhatározni mikor rúgja ki a sámlit, vagy ugrik le, ugyanúgy idegőrlő. Azért választják sokszor a vonatot, mert az gyors és biztos. Illetve nekem van egy olyan teóriám, hogy ez sokkal könnyebb, közvetlenebb nekik, mert hasonlít arra, mintha csak simán átmennének a síneken, vonat nélkül. Kötélnél nem annyira biztos a gyors halál, ha csak nem egy magasabb helyről ugrik le, centiken múlhat az, hogy túléli-e vagy sem, esetleg gyorsan véget ér-e a dolog, vagy percekig haláltusát vív, illetve rászánni magát a végső lépésre kevésbé érződik természetesnek, mint átsétálni a síneken.

Sajnos van, hogy annyira tropán van valaki mentálisan és annyira a halált látja az egyetlen kiútnak, hogy "kikapcsolja" az általad említett életösztönt, míg túl késő nem lesz. Nem tudom a miértjét, nem tudom hogyan működik, milyen folyamatok állnak a háttérben, de beszéltem akasztást (hálistennek maradandó károk nélkül) túlélő emberrel és ő ezt mondta.

"Rövid eséses akasztás:

Szerencsés esetben kitöri a nyakat, egyébként fájdalmas roncsolódást okoz a nyakban és a halál közvetlen oka innentől a felfüggesztéses akasztáshoz hasonlóan fulladás vagy a nyaki erek elzáródása."

De jobb nem írni ilyesmiről, nem szeretnék tippeket adni, kitudja mennyi öngyilkos jelölt van -lesz itt, aki olvassa a kérdést és a válaszokat.