Egy nárcisztikus, ha nem kapja meg az általa elvárt "ellátmányt", mit tesz?

#20 vagyok, vagy addig próbálkozom amíg el nem érem a célt, vagy addig, amíg meg nem unom, vagy találok valami érdekesebbet. A segítséget nem tudom mire értetted, kétféleképpen értelmeztem:

1. A manipulálásban segítenek: senki nem mutatta meg, hogy hogyan kell csinálni, kiskoromban hisztivel semmit nem értem el, úgyhogy akaratomon kívül tanultam meg ezt a módszert

2. Úgy segítenek ahogy Te akarsz a fiadnak (gyanítom, hogy ez lesz a helyes értelmezés :DD): Eddig nem sokszor vették észre, hogy én irányítok, nem is kérek nagy dolgokat, így nem is segít ilyen formában senki.

Az én módszeremnek nagyjából ez az alapja, hátha segít neked:

Valamiért nagyon kedvelnek az emberek. Új közegben (új osztály stb) soha nem kezdeményezek beszélgetést, mégis mindenkivel jóban vagyok. Rengeteg barátom van, ha valaki rólam beszél a hátam mögött pár óra múlva megtudom. Ebből kifolyólag ha kérek valamit megteszik egy bizonyos ár ellenében. Ez az ár nekem nem nagy dolog, nekik viszont megér annyit, hogy megtegyék amit kérek. Pl ha az egyik barátom megkér, hogy menjek le vele büfébe, akkor lemegyek vele, ha vesz nekem valamit. Nekem csak jó, hiszen kapok ingyen cuccokat, és csak le kellett mennem a lépcsőn, meg sétálni 5 métert a büféig.

A tanárokat is elég megkérnem, jó tanuló vagyok, aktív vagyok órán, fincsi sütiket sütök és szoktam vinni. Nyilván tőlük se kérek nagy dolgokat, erre most konkrét példa nem jut eszembe.

A szüleimet észérvekkel szoktam meggyőzni, a húgom pedig még pici, őt lehet azzal, hogy "a kicsik ilyet úgyse tudnak, ezt csak a nagyok csinálják" és akkor nyilván megcsinálja, mert nagylány akar lenni :) Jó, tőle max annyit szoktam kérni, hogy tegye a mosogatóba a koszos tányérját :DD

Ebből az is következik, hogy mindenki másmilyen embernek ismer. A barátaim érdekembernek (az igazat megvallva ötletem sincs miért szeretnek), a tanárok aranyos kislánynak, a szüleim logikusnak és érzelemmentesnek, a húgom meg menő nagylánynak :DD

Párkapcsolatom ugyan még nem volt (és az egyik barátom Tarot jóslásai szerint egyhamar nem is lesz :DD) de ott talán eljátszanám az áldozatot, ha nagyon akarnék valamit. Igen, tudom, toxikus vagyok, lapozzunk. A lényeg, hogy a falfehér arcommal és a karikás szemeimmel a legboldogabb pillanataimban is képes vagyok azt mutatni, hogy fáradt vagyok, beteg vagyok, stb. Utána eljátszanám, hogy persze, megcsinálom, és fontos, hogy ő mondja ki, hogy nem kell, ne én. De ehhez csak végső esetekben nyúlnék.

És bocsi a késői válaszért, volt egy kis dolgom :DD

Csak a kutyám, a macskáim, meg az előző nyuszim tudta, nekik elmondtam :DD A mostani nyusziaimmal valahogy nem találtam rá a közös hangra, pedig 2 éve itt vannak, és még mindig csak a szaglászásig jutottunk (de azt legalább önként csinálják) :DD

Azért nem vagyok egy második Hitler, nem akarom elfoglalni a világot :D

A későbbiekre is megvannak a tervek, és a világuralom nem szerepel bennük, túl sok munka, hatalmas felelősség. Maradok a cukrászatnál :D

Nem akarok rajta változtatni, nem is tudnék.

Ez igazából egy nagyon bonyolult kérdés. Őszintén, azt se tudom melyik a valódi énem, egyszerűen máshogy viselkedem még két különböző baráti társasággal is, pedig ugyanannyira ismerem mindkettőt. Mint feljebb is írtam, az egyikkel érdekemberként viselkedem, a másikat pedig nem írtam oda, mert őket nem is nagyon szoktam irányítani. Velük csak az animés, macskamániás fura lány vagyok. De ezt a szerepet se érzem mindig magaménak. Mondanám, hogy az állataimmal viselkedek őszintén, de velük csak szimplán mindig boldog vagyok. Nem is a nevükön hívom őket, csak drágám, édesem, stb. Nem hiszem, hogy ez lennék én. Valahogy az összes együtt. Egy katyvasz az egész, unalmas óráimban talán egyszer kibogozom :D

Nem tudom, hogy tudnék e manipulálni egy másik manipulátort. Függ a helyzettől, a személyiségétől, hogy mennyire ismerjük egymást, és még sorolhatnám.