Nem bírom tovább.heti szinten falásirohamjaim vannak,nem merek erről beszélni a családnak. Gyűlölöm magam emiatt,felek hogy hízni fogok. Mit tegyek?
Körülbelül 8 hónapja kezdődött.
Nem alvás,alvás zavar,éjszakai felkelések.
Általában reggeltől estig csak falok,ha falas rohamom van.
Édes anyám nem igazán érti meg,és csak annyit mond rá ne egyek,de olyan mintha nem is én lennék olyankor.
Voltam anorexiás egy pár évvel ezelőtt 34 kg-ra fogytam,most bingelek,utána megbanom és edzéssel próbálok kompenzálni.
Minden héten egyszer ez van.
Nem birom ezt így tovább.
Hiába edzek így.
Minden kárba megy.
Felek beszélni errol
Ha talalok itthon édességet megeszem,utána veszek a boltba ugyanolyat hogy ne vegyék észre hogy megettem.
Nem látom a kiutat.
A család nem ért meg,barátok nincsenek,és mindig alkalmi kapcsolatokba menekültem ,de azzal hogy végén rájöttem kihasználtak csak megjobban belelokott az eveszavarba
Nem tudom meddig bírom ezt meg.
Már azon gondolkoztam,hogy be veszem az összes hangulatjavitomat ami van,meg mêg amit találok itthon.
Kivel beszéljek erről,megőrülök..
22 éves vagyok jelenleg,és őszintén semmi motivációm az élethez,és semmihez így.Ordogi kor,amiből nem tudok kimenekülni.
A pszichológus meg drága.





Milyen magas vagy? Most hány kg?
Gondolom, lány vagy... mennyi idős?
Biztosan táplálja ezt valami, a kérdés az, mi az.





Nem mondtam neki hogy falásirohamjaim vannak
157cm 50-51kg vagyok jelenleg.
És lány,igen.
Tervben van hogy kimegyek dolgozni noveremhez külföldre és már voltam is kint egy hónapot.
Náluk is mindent össze vissza ettem hetente egyszer.
Borzasztó volt ott is.
Akárhová megyek,rossz.
De ami itthon van környezet és a hozzáállása édesanyámnak nem segít.
Tudom hogy segíteni akar de sokkal rosszabbul vagyok ha elmondom neki,mintha Nem.





A számok alapján kb jó lehetsz, de tényleg, nem ártana tudni a korod.
Ha fejlődésben lévő szervezet vagy, akkor némiképp más a helyzet, semmint ha mondjuk min 18-20.
Eddig mivel próbálkoztál a problémád kezelése kapcsán?
22 éves vagyok.
Mindennel próbálkoztam.
Eltereltem a figyelmem.
Komolyabban elkezdtem edzeni,barátkozni,de a barátokban is csalódtam.
Csalódtam a párkapcsolatokban is.
És fájdalmas tudni hogy senkim nincs.
Édes anyám nem ért meg.
Férje alkoholista
Bátyám skrizofren aki sokszor bántott érzelmileg.
Apámmal nem beszélek.
Nővérem sem ért meg.
Próbálok erős lenni egyedül,de nem bírok
És úgy érzem az egyetlen öröm forrásom jelenleg az evês.
Hiába próbáltam mást,semmi nem tesz boldoggá.
Azok amik régen boldoggá tettek,azok sem.
Utálom a tukorkepem ha edzek,ha sokat eszek,ha keveset.
Semmi nem jó.
Kitől kerjek segítséget?vagy mit tegyek?





Valszeg volt valami rossz élményed gyermekkorodban (elhagytak, meghalt valaki, bántott valaki, vagy elhanyagolt), ami miatt szenvedsz, és az evés "a gyógyszer", amihez hozzáférsz.
Esetleg pszichológushoz menj el, és/vagy egy ilyen csoportba:
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!