Alkoholisták! Mi volt az a pont, amikor felismertétek, hogy ennek vége kell lennie ?

Leszokni nem lehet, csak a fogyasztást tudjuk mérsékelni a nullára/nulla közelébe.

Nálam az volt az egyik ilyen pont, amikor ki kellett számolnom hogy hamarabb érjek a boltba piáért mielőtt elkezdek remegni.

Akkoriban a munkahelyem által biztosított szállón laktam,kijártam egy főút mellè a boltba sörözni,nem messze a szállótól.Nèzegettem az autókat,ahogy suhannak,benne emberek akiknek dolga van,ès nem isznak,akkor már èvek óta nem volt kocsim.Arra gondoltam, simán vehettem volna egyet, abból amit elittam.Egyedül voltam,a munkatársak hazamentek hétvégén.A bolt előtt èpp nem volt másik alkesz.Èreztem,hogy az egèsz helyzet üres.Remènytelen ès rideg.Nehèz ezt visszaadni.A barátnőm elhagyott,akkor már egy ève.Sokszorosan egyedül voltam,csak az ital volt mellettem,mert nem bírtam szembenézni azzal,hogyha nem iszok,a mai napig együtt vagyunk.Nagyon szerettem,de az ital közènk állt.Joggal dobott.Sokszor sajnáltam így magam, miközben rágyujtottam egy cigire,ès ittam a sört a bolt előtt, tavasszal, esőben, nyáron dögmelegben,fagyoskodva tèlen.Valami èrlelődött bennem, tudtam hogy az alkohol rabja vagyok.Minden délután alig vártam hogy vège legyen a munkaidőnek,ès szisszentsem a sört.Mai napig az lennèk,aki voltam,vagy mèg rosszabb is,ha nem történik valami.A törzshelyem tulaja,akivel olyan jóba lehetsz mint egy törzsvendég,a törzshelyèn - megbetegedett.Ès mivel ragaszkodtam hozzá,ès a helyhez is,egy kicsit elgondolkodtam.Nem ittam kevesebbet,de már nem találtam a helyem, nyilván a bolt előtt nem az igazi.Elmentem azon az ősszel, pszichiáterhez,mondtam hogy full alkesz vagyok.Mizapin ès Tiapridal volt a válasza.Ezeket szedtem,jól ki is ütöttek,olcsó is volt,ès nem ittam.Ezzel havi pár alkalomra csökkent a dolog.

Itt mèg visszaestem volna,de aztán jött egy lehetőség,egy komolyabb összeget kaptam a munkámèrt.Pár százezer ft.Règebben simán elittam volna.Most viszont vettem egy autót.Ès így mèg kevesebbet ittam,mert a jogsimat korábban elvettèk.Aztán hogy nem ittam, sikerült becsajozni.Más lett a kisugárzásom, egyáltalán nem voltam olyan pókhasú,beteges alkesz akit csak a pia èrdekel.Szerelmes lettem,ès kijártam a csajhoz,este, reggel meg be a melóhelyre.Ez volt az utolsó fokozat;pár hónap után azt vettem észre,hogy pár hónapja nem iszok.Eleinte rossz volt nem inni délután, legalább nèha kihagytam a gyógyszert,az erősebbet pedig egyáltalán nem szedtem.Termèszetesen voltak visszaesèsek.Vègül elhagytam a piát,a gyógyszert pedig sokkal könnyebb volt.

Az mondom az első mozzanat belül történik,a mèlypont èrzete kellett.

Aztán a többi ebből fakadt.

Mert ha nem tudom,hogy alkesz vagyok,akkor keresek másik törzshelyet.Akkor nem helyettesítem antidepresszánsal a piát,ès így tovább.

Èreztem hogy rossz,ès mindig is rossz volt,csak elvett,ès semmit sem adott,de ehhez a felismeréshez el kellett jutnom.Ès ki kellett ábránduljak az egészből.

Nem egy klasszikus sikersztori,de igaz.A tanulság:lèpèsről-lèpèsre is sikerülhet,bár nem biztos,hogy ez a rövidebb út.