Lehet ebből kiút?

Megmondom őszintén, hogy 24 évesen elértem arra a pontra, hogy már nem szeretnék tovább élni. El lehet ítélni ezért, valószínűleg jogosan de soha nem éreztem igazán azt, hogy hasznom van, jól érezném magam hosszútávon bárhol. Nagyon rossz tulajdonságaim vannak, önbizalomhiány, irigység, félénkség, önsajnálatra való hajlam, sértődékenység. Egyre türelmetlenebb vagyok már azt vettem észre egyre inkább kezdem a dolgokat elengedni. Egészségemmel nem törődök, egészségtelen dolgokat eszek, hiába van már minden bajom.

Nem érzem azt, hogy jó ember lennék, nem tudom, hogyan lehetnék az. Úgy érzem számomra lehetetlen.

Legszívesebben kivonulnák a társadalomból, hogy ne legyek senkinek a terhére. De nyilván ez csak gondolatban ilyen egyszerű, biztos nem élném túl pont én aki még egyszerű dolgokhoz is életképtelen.

Csak telnek a napjaim, mindennap ugyanaz, pár óra eltellik és már csak azt várom legyen vége a napnak, hogy mehessek aludni. Aztán holnap megint kezdődik elölről.

Nem tudom, hogy mi lehet a kiút számomra az öngyilkosságon kívül, ami legelább a szenvedéseimet lerövidíti.