Szociális és generizált szorongással küzdő emberek ti hány évesen költöztetek el otthonról?

28L

Én másfél éve költöztem el otthonról, épphogy betöltöttem a 27-et. Már egy ideje tervben volt, alapból home office-ban tolom (mindig is így volt, nem covid miatt), de én is féltem, ahogy te is mondod - ennek ellenére nagyon vágytam rá.

Nekem van egy kisméretű (5 kilós) kutyám, most töltötte be a 13-at. Ő amolyan "mentett" családi kutyus volt, amíg otthon laktam, de hozzám kötődött a leginkább, így evidens volt, hogy jön velem, ez volt az elsődleges szűrőm, amikor albérletet kerestem. Nincs autóm/jogsim, parázok a vezetéstől; így tömegközlekedéssel kb 1,5 óra eljutni a családomhoz, a legjobb barátom kb 0,5 órára lakik tőlem. A költözésben a szüleim, a legjobb barátom, a húgom és a barátja is segített, az első egy-két hónapban többször is tartottam kisebb, max 6 fős családi összejöveteleket (nagybácsik, nagynénik, unokatesók, nagypapa, stb) hétvégente, merthogy barátból nincs túl sok, lol

Az első pár hétben a kiskutyával is paráztam, pedig ő - új hely lévén - minden apró zajra ugatott párat éjszaka is, így felébredtem volna, ha bármi gáz van. Aztán szép lassan megnyugodott ő is, én is, most már el sem tudom képzelni, hogy visszaköltözzek a családomhoz, vagy hogy bárkivel is együtt éljek.

Tehát a tanácsom, hogy szerezz egy apró kisállatot, leginkább kiskutyát vagy egy macskát. Az etetése nem kerül sokba havonta, az orvosi költséggel időnként számolni kell (oltás évente kb 20k, a műtét, ilyesmi több - de ez azért nem sokszor fordul elő az ivartalanítás után), meg van egy "beugró", amikor megveszed a kis fekhelyét, tálkáit, kabátot a kutyára, pórázt, stb. Ha rám hallgatsz, mentesz egy pár éves kisállatot menhelyről, így nem feltétlenül kell szobatisztaságra szoktatnod (de mindenképpen járj utána megfelelően, mert az idősebb, traumatizált állatokkal sokkal-sokkal több időt kell tölteni, mint egy kölyökkel).

Kollégium 19 évesen, majd albérlet.

Otthon nekem rosszabb volt

18, de egy koleszba sok szempontból lényegesen egyszerűbb a költözés. Persze szarul éreztem magam emberek közt (egyke vagyok, saját szobám volt mindig, stb), de igazából más lehetőségem nem is volt, ha vinni akartam valamire az életben... Hozzá kell szokni... Társasághoz, egyedülléthez, magányhoz, mindenhez, ez az élet, csinálni kell. Sajnos néha csak gyógyszerrel megy nekem is...

33F