Ugy erzem, megorulok. Mit csinaljak?

Pocsekul vagyok, megorulok, ugy erzem. Semmi szocialis eletem, melot is keresek. Egesznap fekszem, teljes motivalatlansag, minden programot lemondok. Pian es frontinon elek (igyekszem nem keverni), a majam lassan kuka, a vesem is gatya (legalabbis a bal), mamam beteg, 0-24-es felugyeletre szorul mar, 89 eves, anya kivan teljesen, o es a tesoja apoljak. Jovoheten megyek haza segiteni. Bejelentkeztem pszichologushoz/pszichiaterhez is mar egyebkent, de azokat is lemondom meg halogatom. Durva tuneteim vannak, tele vagyok lila foltokkal random egy ideje, a labamon leginkabb. Egyebkent mindig voltak rajtam lila foltok, hajlamos vagyok ra (foleg bulik utan), de most ok nelkul megszaporodtak. Plusz mas tuneteim is vannak… hipochondriam az egekben es tenyleg belehalok. Faj mindenem, szinte nincs olyan testreszem, ami ne fajna. Jovoheten csinaltatok verkepet, de rettegek. Majusban voltam egyebkent, akkor normalis volt minden, kisebb elteresekkel. Nagyon felek, soha nem voltam ilyen melyen, ilyen sz*rul az eletben. Minden teren 0. 30 eves no vagyok egyebkent, most is iszom. Nem aludtam semmit. Azert iszom, hogy valamit aludjak, de mar nagyon jol toleralom a piat. Egyebkent vannak idoszakok, mikor nem iszom honapokig, de ez az idoszak olyan stresszes, hogy egyszeruen nem birok meglenni nelkule. Nem tudom, mit tegyek. Ismerkedni is kene, kene mellem valaki, aki jol helyere tesz, mert ez hosszutavon nem lesz jo. A barataim is lemondom, meg a talalkozokat - eselyt sem adva magamnak a boldogsagra. Most mindenfele betegsegekre is rapadaztam, azt is a piaval “kezelem”. Egyebkent jo sok alkoholista van/volt a csaladban. Nem gondoltam, hogy ide jutok 30 evesen… egyedul az utazas segit, imadok utazni, dehat azt se lehet mindig. Kellenenek tervek es celok, de zero motivalatlansag van urra rajtam. Tegnap beszelgettem egy ismerosommel, mondta rendesen kivagyok, o is, de en durvan… sokszor random sirok es egyedul iszom itthon. Tul sok idom van es nincs eletem. Nem tudom, mit csinaljak… mar arra sincs erom, hogy kimenjek az utcara; mindent rendelek, a lakas uszik (nem voltam ilyen). Az emberek, akiket szerettem/kotodtem hozzajuk, mind elhagytak. Rengeteg embert elveszitettem. Etvagyam nincs, csak ha iszom. Akkor is minimalis. Egyebkent diplomas ember vagyok ertelmisegi csaladbol, szereto szulokkel, akik tamogatnak minden teren. Viszong veluk se tudok oszinte lenni a problemaimrol, plusz anyanak van most eleg baja. Ti mit tanacsolnatok? Volt mar valaki ilyen melyen? Mit csinaljak?