Mennyire nem normális hogy az egész hétvégét ezzel töltöttem?
A helyzet az hogy jelenleg beindult nálam a téli depresszió, ezt a hétvégét nem töltöttem mással mint az ágyban fekvéssel és önpusztítással.
A látóköröm az eddigihez képest DRASZTIKUSAN beszűkült, egész nap nem gondolok másra mint a halálra.
Még a múlthétvégén volt annyi energiám hogy tanulgattam pár új dolgot, de lelkileg már akkorse éreztem rendben magam.Jelenleg úgy érzem mintha egy "buborékba" kerültem volna, elszigetelve az ismerősöktől online/offline.
Még a boltba se voltan képes kimenni, nagyrészt mivel már a gonfolattól is hogy kimegyek jelentkeztek a tipikus szoc. Fóbia tüneteim.
Nagyrészt ez is rátett hogy bekerültem egy ördögi körbe ahonnan még motivációm sincs energiát femtetni hogy kikerüljek belőle hisz teljes mértékben reménytelennek tartom magam és életképtelennek úgy gondolom én egy változtathatlan- nak születtem és nincs is rá képességem.
Igazából önmagam se tudom miért írtam ki ezt a kérdést ha nem látom az alagút végét, viszonylag már fiatalon 17f, ebből arra következtetek hogy ha már fiatalon ilyen mértékű gátlásaim vannak "kavicsokat" emelni akkor a jövőben mégis hogyan lennék egyátalán képes "sziklákat" dobálni?
válasza:Te is képes vagy a gyógyulásra, csak meg kell tanulnod az eszközöket hozzád, hiszen ezek szerint a szüleidtől nem kaptál elég anyagot hozzá.
Értékes vagy azért, mert megszülettél, mert a lelked ezt az időt és azt a családot választotta, amikor és amelybe beleszülettél, valószínűleg az átlagosnál sokkal több kihívást kapsz az élethez ilyen szülőkkel vagy nélküle, de attól te még egy értékes emberi lény vagy! Nagyon súlyos alapok hiányoznak nálad ahhoz, hogy egészséges önbizalmad legyen és tudom, hogy azt én egy-két válasz írásával nem fogom tudni pótolni, de talán tudok neked mégis csak ötleteket és erőt adni, netán eszközöket, pláne, ha a terápiád vége felé jársz.
Az önpusztító hajlamod egy betegség lelkileg, tekints te is úgy magadra és keresd a gyógyulást! Az élet szép, csak néha a kelleténél tán jobban kell keresni a szépségét.
Aludd ki magad mindig, a kialavatlanság pl. egyértelműen a depresszió malmára hajtja a vizet, igyál sok folyadékot, és ne alkoholt, mert szintén. Eme jelszavak mellett megyek most én is aludni, te meg vigyázz magadra!
11-es, csak már belefáradtam az életbe teljesen únom már az egészet hogy sosincs semmilyen változás, ezért már nem is vágyok változtat, egyrészt mivel képtelen vagyok a változásra.Én csak egy vagyok a 8miliárd közül, mégis miért lennék "értékes" ha teljesen életképtelen vagyok?
Egyátalán nem várom el tőled hogy húzz ki a gödörből.
Amennyire retardált vagyok valószinűleg esélytelen vagyok rendbehozni magam, sőt még racionálisan se vagyok képes magam kifejleszteni egyrészt ennyi agykapacitással fölösleges is bármibe belekezdenem, kb fél éve hogy járok terápiára mégse sikerült semmit se haladnom, ettől nem lettem életképesebb.
Már nem vágyom a gyógyulásra mivel számonra ez lehetetlen cél lenne.
Az élet mindig is sz@r volt amióta csak van memóriám, az alvásról pedig annyit hogy nincsennek elalávsi nehézségeim viszont az alvás minősége minden alkalommal nulla, tök mindegy mennyit alszok folyamatosan ugyanúgy kiégett vagyok.
Tudom beteges hogy az önpusztítás már nálam egy "normális", kielégítő cselekvéssé vált, szinte már boldog, megnyugodott vagyok ha a halálra gondolok.
Sőt valószinűleg nemsokára úgyis befog következni mivel valószinüleg melanómába fogok elpatkolni ha "természetes" módon fog ez megtörténni, ezt nem csak úgy random rizsázom hanem ténylegesen azom lehet, már csak azt várom hogy bekövetkezzen, másra már nem is tudok gondolni csak hogy már ne éljek, ez lenne az egyik kívánságom a másik pedig ha kidöglök akkor senki se emlékezzen rám mégcsak az eszükbe se legyek ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!