Mennyire nem normális hogy az egész hétvégét ezzel töltöttem?
A helyzet az hogy jelenleg beindult nálam a téli depresszió, ezt a hétvégét nem töltöttem mással mint az ágyban fekvéssel és önpusztítással.
A látóköröm az eddigihez képest DRASZTIKUSAN beszűkült, egész nap nem gondolok másra mint a halálra.
Még a múlthétvégén volt annyi energiám hogy tanulgattam pár új dolgot, de lelkileg már akkorse éreztem rendben magam.Jelenleg úgy érzem mintha egy "buborékba" kerültem volna, elszigetelve az ismerősöktől online/offline.
Még a boltba se voltan képes kimenni, nagyrészt mivel már a gonfolattól is hogy kimegyek jelentkeztek a tipikus szoc. Fóbia tüneteim.
Nagyrészt ez is rátett hogy bekerültem egy ördögi körbe ahonnan még motivációm sincs energiát femtetni hogy kikerüljek belőle hisz teljes mértékben reménytelennek tartom magam és életképtelennek úgy gondolom én egy változtathatlan- nak születtem és nincs is rá képességem.
Igazából önmagam se tudom miért írtam ki ezt a kérdést ha nem látom az alagút végét, viszonylag már fiatalon 17f, ebből arra következtetek hogy ha már fiatalon ilyen mértékű gátlásaim vannak "kavicsokat" emelni akkor a jövőben mégis hogyan lennék egyátalán képes "sziklákat" dobálni?
válasza:Ez tinidepresszió, ki fogod nőni mikor megtalálod hogy miért érdemes dolgozni, magad képezni és mindennap felkelni = motiváció. Enélkül az elhivatottság nélkül persze hogy marad az önpusztítás.
Keresd meg hogy mi az ami örömet okoz (emberek segítése, állatok segítése, művészkedés, stb.) és arra építsd a céljaidat. Akkor könnyű lesz sziklát emelni.
válasza:Az életed olyan (lesz), amilyenné teszed.
Azért rossz, hogy nem mozdulsz ki, mert a szervezetnek nagyon kell a friss levegő, még ha nem is akarsz emberekkel találkozni/beszélni, menj ki egy kicsit a levegőre! Kell a közérzeted javulásához.
Másrészt ez egy nehéz időszak, a felnőtté válás időszaka. Ilyenkor egy teljesen új dolog küszöbén állsz, mindenki megszenvedi ezt a pár évet, míg rátalál az igazi énjére, míg kialakul a felnőtt énje.
Bármilyen rosszul is érzed magad, tudd, hogy te értékes ember vagy és azt is tudd, hogy ez a közérzeted nem lesz, nem marad mindig ilyen.
Vannak az életben mélyrepülések, de eljönnek a szárnyalások is.
Beszélj a szüleiddel is egy kicsit erről és próbálj a lelki egészségedért olyan módon is tenni, hogy ilyen rosszabb időszakokban szedjél MagneB6-ot!
Kívánom, hogy sikeresen kikeveredj ebből és ne legyen szükséged pszichiáterre!
3-as, az első mondatal egyàtalán nem tartok eggyet mivel ez a "semmi történés"az ami elveszi az életkedvem hiába teszek meg érte mindent...
Kimozdulni hétköznap rendszeresen járok az iskola/munka miatt főleg de szoktam biciglizni stb. Csakhogy hétvégén már alapjából mikor felkelek tudom hogy semmi értelme nincs felkelnem hisz úgyis csak egyedül magányomban fogok szenvedni, ekkor teljesen elmegy a hangulatom még attól is hogy csak a bltba kimenjek kaját venni, mégha már éhen halok akkor se tudok kikelni az ágyból enni valamit ilyenkor csak abban bízok hogy hátha éhen döglök.
A felnőtté váláshoz először is kikellene adni magamból a gyereket avagy "kiélni magam" és sok hülyeséget elkövetni aminek a tanulságából képes lennék felnőni boldogan.
Azért mondom hogy "kiélni magam", mert attól függetlenül hogy az a otthonülős tipus "vagyok" még van igényem a szórakozásra csakhogy egyébb problémák gátolnak ebben..
Mivelhogy nem vagyok egy inteligens ember így csak is így tudnék minden szempontból felnőni ha hülye lennék(normális értelemben)
Nem vagyok egy szakember, de laikusként arra következtetek hogy a "felnőtt énem" egy borderline személységzavarú lesz!Ezt nemcsak ezekből következtetném hanem mivel rettentő gyerekkorom volt, önsajnálat nékül!
Tovább, egyszerűen nem tudom értelmezni azt hogy én értékes ember volnék, egyszrrűen nincs rá magyarázatom, hallotam már hogy erre nem csuoán magyarázat kell, de ez nékül egyátalán nem tudnám ezt a fogalmat értelmezni.
Tudom hogy nem marad örökké ilyen a közérzetem és csak arra tudok következtetni hogy sokkal rosszabb lesz mivel idővel ahogyan felismerem a saját hiányosságaim egyre inkább rosszabbul leszek, hisz nem hiába a buta semmittudó emberrk általában a legvidámabbak.
Számomra hónaponta úgy 1x előszokott törni belőlem egyfajta "szárnyaló" érzés ekor teljesen boldognak érzem magam, és még társalogni is sokkal jobban tudok, ilyenkor simán szerezhetnék egy barátnőt is :)
Csakhogy általában gödörben élem a naljaim, hétvégén pedig maga a pokol a nyári szünetről nem is beszélnék hogy hogyan szokott nekem telni mert megsajnálnál :(
Az "szüleim" pontosabban csak az anyám, az akit a világon a leginkább gyűlölök, tudom rettentően szánalmasnak hangzik de ez teljes mértékben így van és még sokkal alpáribban is lrirhattam volna, ezzel arra akartam kilyukadni hogy a környezetemben nincs egy normális példakép akivel olyan kapcsolatom lehetnénk hogy az ilyenekről tudnánk beszélni.
MgB6-ot életemben nem szedtem, de ha te így gondolod hogy ez is rátehet egy nagy lapáttal akkor rendben kipróbálom, sajnos én nem látom az alagút végét ezért ha továbbra se segít a pszchoterápiám akkor csakis 2 utam marad: pszichiáter vagy a korai halál, végülis nekem már ígyis-úgyis a pszichoszomatizáció átal sokkal rövidebb életem lesz így tök mindegy mikor történik meg hisz az életben nem marad egy alkotásom se.
válasza:NA örülök, hogy ilyen sokat írtál még a hozzászólásom után (3-as vagyok), jól értem azt, hogy jársz pszichoterápiára? Ha igen, erről én azt gondolom, hogy valamennyire segíteni fog.
Hétvégén meg amikor felébredsz, gondolj arra, hogy ma tervezel, terveket készítesz, kell 1-2 nagyobb terv és sok kicsi. Ha van egy pár terved a napra, akkor ha elkezded azokat megvalósítani, egyre jobban érzed magad, mert kipipálhatod, hogy jó vagy ebben, ezt is megcsináltad, azt is megcsináltad.
írok pár példát: ha célnak azt tervezed, hogy célod, hogy izmosodj, akkor rövid távú tervnek lehetne napi pár fekvő támasz, vagy ha hasizmot szeretnél, akkor felülés, stb.
1000 másféle terv is létezik, megnöveszted a hajad, vagy levágatod, vagy valami mást változtatsz rajta, vagy kipróbálsz egy tetkót, vagy megkóstolsz valami olyan kaját, amit még életedben sem ettél, vagy felhívsz valakit, vagy ráírsz valakire, vagy sétálsz egyet egy parkban (nekem mindig jó kedvem lesz, ha parkban, erdőben járok), vagy el kezdesz valami érdekes dolgot tanulni, vagy bármi.
Édesapádról nem írtál, ő veletek él? Vele jó a kapcsolatod? Anyukáddal sose volt jó?
Lesznek még jó dolgok az életben, akár egy szerelem is jöhet, vagy egy jó csapat, egy érdekes munka, szóval semmiképp se add fel!
5-ös, először is tudom idiótán fogok hangzani, de az első mondatodban irróniát használtál?
Igen járok pszichológushoz két hetente terápiára, rengeteg olyan tanácsot adott amit már eddig is tudtam, csakhogy nem voltam képes belekzedeni, mivel motiválatlan vagyok mert reménytelennek tartom egyenlőre a jövőt :C
Először mikor beszéltem magamról pontosaba a sebeimről eléggé frusztrált és depressziósan éreztem magam és rettentően idiótán de a későbbi utolsó terápián megint felnyitottam pár sebeimet és kicsit jobban éreztem magam, viszont rettentően kellemetlen dolog beszélni a sebeimről, főleg mert olyan idiótaságok vannak bennem felhalmozódva hogy már rendesen visszagondolni is fáj amiket mondtam, mind1.
A tervkitűzés számomra nagyobb gátlásokat jelent hisz nagyrészt azok megvalósitása és betartása eléggé sok energiát igényel amit képtelen vgayok folyamatosan adagoli így sokszor pár hét után feladom és visszaesek...
A példád tökéletesen leírtad arra amit én is terveztem, kb 2 hete hogy elkezdtem szedni testépitőt és hozzá edzeni is, viszont az 4.nap már úgy telt hogy egyátalán nem edzettem és nem tartottam be a napi adagot, azóta 1-4 napos kimaradásaim vannak csupán az testépitő bevételéből nemhogy az napi edzéstől...
Én a nyári szünetet úgy tudtam túléni hogy rengeteget jártam biciglizni, a boltba is már csak kényszerből költöttem a pénzt, utazgattam a közeli vársokba stb., viszont ez számomra rettentően kevés volt úgy érzem.
A az uj dolgok tanulásában ugyan ez a gond, pl. azt is úgy 2 hete hogy elkezdtem franciául tanulni, az első 3 napban nonstop ugyanazzal foglalkoztam, míg elnem kezdődött az iskola így nemcsak hogy a figyelmem elterelődött hanem az összes energiám elment így az egész hetem csak abból ált hogy hazaértem és pihentem...
Szóval képtelen vagyok valamibe belekezdeni úgy hogy azt a végéig is folytatom, csak még egy példát leirnék:Az első évemben az középsulin rettentően igényes törekvő voltam, most másodikosként elkezdtem megunni és már az is csak az agyamra megy únom, ezért van az hogy az első nap az iskolában mindig a legjobb utána már csak unalom, ugyanez a munkahelyemen...
A szüleimről pedig annyit hogy az apám elhagyott 2 évesen, anyám pedig egy agyhalott nem mondanám micsoda, nagyrészt ő készít ki idegileg és napi szinten olyan dolgok történnek amiket a normál ember még elképzelni se tud, annymmal sose volt jó kapcsolatom folyamatosan kiskorom óta éreztem hogy utál, hazudik és olyan mértékben ostoba hogy egyenesen felidegel.
Számomra nem hinném hogy fényes jövő vár, ezért még rettegek kilépni az önpusztitásból hisz ha sz@r jövőm lesz akkor miért éljem azt le.
"Lesznek még jó dolgok az életben, akár egy szerelem is jöhet, vagy egy jó csapat, egy érdekes munka"
Ebben a mondatban rettentően érzem az tőled áradó reménytelen "motiváló"-nak tűnő mondatot amit méginkább negatívan veszem konkrétan most nincs rá bő szókincsem hogy megfogalmazzam, de az a mindegyik mondatban leirt "egy" eléggé kellemetlenül esik.
válasza:Dehogy használtam iróniát, miért használtam volna? Inkább azt jelenti az első mondatom, hogy de jó, hogy azt látom, hogy jössz kifele belőle, mármint a depresszív hangulatból.
Az utolsó mondatommal pedig egyáltalán nem akartam elvenni a kedved, az "egy" szó csupán névelő, épphogy nem arra esik a hangsúly, hanem ami utána van.
És leírod, hogy sokszor nem vagy kitartó, hidd el, hogy velem is előfordult, nem egyszer, hogy elkezdtem valamit és később abbahagytam. Mivel te találod ki magadnak, hogy mi az, amit el akarsz érni, ezért te vagy az is, aki módosíthatja, meggondolhatja magát, elhalaszthatja, a magad ura vagy, nehogy emiatt bármilyen lelkiismeret furdalásod is lenne.
Te tudod legjobban, hogy mi van aktuálisan, ha pihenés kell, akkor az kell, ha meg unatkozol, akkor valami érdekesség után kell nézni. Valami jó haver/barátnő (nem tudom, fiú vagy-e, vagy lány) , közös pizza evés, vagy akármi, lazítás és ki fog majd alakulni.
Szóval , ne csüggedj!
7-es, sajnos nem sikerült elküldenem az előző válaszom amit legalább fél óráig írtam, de megprobálok röviden.
Először is az hogy néha kutörnek belőlem a pozitìv érzelmek még nem jelenti azt hogy ettől fogva motivált leszek, mindez elmúlásával visszaesek és onnantól egyátalán nincs semmi energiám kimászni a gödörből.
Nálam ez már beteges hogy képtelen vagyok befejezni célokat legyen szó hétköznapi dolgokról pl. végigolvasni egy könyvet, új késségeket tanulni, rutionosan dolgokat elvégezni pl. sokszor előfordul hogy már enni sincs energiám vagy kitakarítani.
Fent már írtam hogy a hangulatomtól függ a motivációm mivel az hangulatom nagyrészt pokoli így az életben maradási vágyam mínuszban van.
Én ezt a képtelen vagyok kontrollálni mivel nincs rá motivációm amiért értelme lenne élni, egyátalán nincs olyan dolog ami ilyenkor lekötne.
A társasági életem szintén nulla, amióta csak élek ez így van és még egyetlen hosszútávú haverjaim/barátaim nem voltak.
És vlószinüleg nem is lesznek
válasza:Kedves kérdező!
Végigolvastam a teljes kérdésed és minden eddigi választ és reakciód rá és most én reagálnék az eddigi helyett, vagy tán csak előtte, mert szerintem nagyon jó válaszokat adott eddig neked, mintha csak én mondtam volna.
Kezdjük azzal, hogy eredeti kérdésedre a válasz félig teljesen normális, a téllel egy ágyban fekvős hétvége, az önpusztítás viszont közel sem normális, úgyhogy gyorsan hagyd is abba!
Szerintem amúgy hím nemű vagy, nem tudom, hogy miért ez az érzésem, és igazából lényegtelen is, de én erre tippelek.
Én magam is a kelleténél és az eddigeknél jobban szenvedem most ezt a telet, az volt már a tegnap esti utolsó gondolatom is, hogy én csak a tél után szeretnék felébredni és így medveként téli álmot aludni és a ma reggeli első gondolatom is az volt, hogy remélem, már ki is tavaszodott. Ez teljesen normális, átlagos, kevesebb napsütéses óra, hideg, esős idő, több sötét, kevesebb fény, ám holnap advent első vasárnapja, azaz egy hónap múlva karácsony, a fény ünnepe is, mert a téli napforduló idején van, tehát megyünk máris a fény felé újra! Azaz már csak egy hónapot kell kibírnunk! :)
Az valahol teljes mértékben normális, hogy 17 évesen kamaszodsz és a kamaszkornak az a legfontosabb jellemzője, hogy megpróbálsz végleg leszakadni a szüleidről, amihez szükséges az, hogy őket kritizáld. Nem tudom, mennyire valós az, amit édesanyádról írtál, de nem is lényeges az igazság, a te szempontodból az a fontos, hogy te így éled meg. Itt az idő, hogy megtanuld függetleníteni magad tőle, elvágni a láthatatlan köldökzsinórt, mert tán mindaz, ami benned nem normális, az tán éppen a szüleid miatt van. Persze lehet, hogy nem, tán veled született rendellenességek, ám ha így éled meg a kapcsolatodat édesanyáddal, akkor sürgősen próbáld meg elszigetelni magad tőle akár még egy lakáson belül is, mert mérgezi a lelked. Van egy könyv is Mérgező szülők címmel, én nem olvastam, de több barátom is igen és tőlük hallottam róla, én meg csak azt tudom, hogy minden szülő mérgezi a gyermekeit valamennyire, ez elkerülhetetlen, más könyvekben olvastam, hogy lehetetlen úgy felnőni, hogy ne kapjunk sérüléseket a szüleinktől, ám muszáj mihamarabb kifejlesztened magadban a túlélő módszereidet, hiszen már így is rengeteg kárt tett benned édesanyád, ha neked önpusztító gondolataid vannak és a halálra gondolsz.
Te igenis, hogy értékes vagy még akkor is, ha netán nincs az átlaghoz képest magas intelligencia hányadosod, nem ez a fontos, hanem a testi és lelki egészséged és békéd, az önbizalmad, ami abszolút nincs rendben, ha bántanád magad.
Csatlakozom az előttem szólóhoz, hogy teljesen átlagos az, hogy belekezdesz dolgokban és nem fejezed be, mondhatni irreális elvárás, hogy egy fiatal tudja, hogy mit szeret.
Nagyon ajánlom neked az Isteni sugallat című sorozatot, az is egy korodbeli amerikai lányról szól és az útkereséséről, tán téged is jó irányba motiválna, nekem nagyon sokat adott.
Szuper jó, hogy jársz terápiára. Hogy tetszik a terápiád és terapeutád? Megosztottad már vele, hogy önbántalmazási dolgaid vannak és öngyilkossági gondolataid? Ha még nem tetted volna, sürgősen tedd meg, mert így felelőssé is tehető, ha történne veled bármi, ne adj Isten, ugye.
Szuper jó az is, hogy ide kiírtad a kérdésed, mert én pl. ismeretlenül is aggódom érted, és örömmel osztom meg veled a saját tapasztalataimat. Én már 12-13 éves koromban majdnem megöltem magam, hajszál híján el is követtem az öngyilkosságot, de szerencsémre nekem volt olyan családtagom, aki megmentett, minden értelemben, lelkileg és fizikailag is. Nem tudom, hogy depresszió nélkül el lehet-e jutni az öngyilkosság gondolatáig, mindenesetre ez egy olyan dolog, mint egy függőség, hogy nem lehet leszokni róla végleg, max. csak abbahagyni. Nekem is iszonyatosan vad kamaszkorom volt, de örülök, hogy elmúlt, kinőttem, túléltem, és viszonylag megnyugodtam. Voltam több év terápián is, miután harmincpár évesen is újra előjöttek ezek a gondolataim nehéz élethelyzetekben és szerencsére szuper terápiám volt és szuper terapeutám is, akivel meg is beszéltem ezeket a dolgokat és el is köteleződtem neki az élet iránt örökre, ami azóta is tart, már sok éve. Mondjuk hozzáteszem, hogy azért nagyon sok mindennek köszönhetem, hogy már sok éve eszembe sem jut az, hogy kárt tegyek magamban, pl. a Kowalsky meg a Vega dalai szövegeinek is, amelyek iszonyat nagy hatással voltak rám, pl. olyan gondolatai, hogy azokért a dolgokért, amelyért meghalnánk, annyira szeretjük, azok miatt érdemes élni. Én tényleg el is kezdtem listázni azokat a dolgokat, amelyek hiányoznának, ha nem élnék és ezek elég erőt adnak nekem az életben.
A depresszió ráadásul sajnos magyar népbetegség, az a ritka, akinek nincs. Beszélj róla, az mindenképp segít, és tényleg el tudnak múlni a nehéz napok és minden évben lesz új tavasz, csak túl kell élni! :)
Aztán jöhet a túlélés után a szárnyalás, amikor a fantázia rohan, szalad és amikor érzed minden zsigeredben azt, hogy bármire képes vagy!
Tanulj te is pszichológiát, komolyan, olvass utána, képezd magad, a saját állapotodról is, mert te tudsz a leginkább segíteni magadon!
El sem tudod képzelni, hogy mennyire értelek, látlak, érezlek, ismeretlenül is, és hogy mennyire aggódom érted!
Keresd azt, hogy mi tesz téged boldoggá, mi és ki és azzal és azokkkal foglalkozz, aki és ami meg lehúz, azoktól tartózkodj, mert az életed a tét!!!
Társasági életed és párkapcsolatod hogy legyen, ha saját magaddal harcolsz? Előbb békélj meg magaddal, tanuld meg szeretni, vagy legalább elfogadni saját magad, tanuld meg azt, hogy hogyan lehetsz a szüleid helyett a saját belső édesapád és édesanyád, akik úgy viszonyulnak hozzád, ahogy a valósak nem tették vagy nem teszik, de te a saját belsődre hallgass, arra, amely szeretetből fakad, nem önzésből vagy más negatív motivációból!
Vigyázz magadra!
Kedves 9-es, keudjük azzal hogy ha végigolvastad a posztom akkor hogyan nem tudod hogy hím nemű vagyok és 17 éves.Nálam főként télen vagy rosz időben van jelen ez a monoton hangulat viszont sokszor előfordul hogy tökéletes időjárás ellenére is legszívesebben eret vágnék.A karácsonyt pedig ne is emlegesd mivel én már vagy 4. Éve hogy eggyátalán nem készülödok rá sőt még a műfenyőt se öltöztetem fel, inkább végigalszom az egészet mert csak az agyamramegy az egész f@szság.
Anyámról pedig rengeteg mindent nem írtam le, és sajnos minden igaz amit leírtam. Én legszívesebben egyedül szeretnék albérleten élni távol tőle, csak ahoz egy munkahely is kéne ahol a fizetésből eltudnám magamat tartani és az anyámnak is valamit adni hogy befogja a pofáját.
Nem tudom hogy van e rá agykapacitásom hogy ezt eltudjam érni hogy "begyógyítsam" az lelki sérüléseim, eddig csakis inteligens emberekről hallotam hogy képesek voltak rá, nem szeretnék példákat mondani és ez könnyen észrevehető.
Ekkora egy f@szságot pedig nem hallotam hogy értékes lennék, egyrészt nem is ismersz másrészt mégis miért lennék az?Még a volt osztálytársaim akik eddig lese tolytak mára néhányuk pedig csakis a "sikereim" miatt próbálnak közeledni felém.
Én pedig rengeteg tanagyakot tanultam ezzel a témával kapcsolatban de egyiknek se vettem eddig nagy hasznát, sőt rengeteg hibát ismertem fel magamon amikről eddig gőzöm se volt hogy rosszul csinálom de ennek ellenére se vagyok képes ezeken változtatni vagyis máshogyan gondolkozni.
Terápiára már ezerszer minden posztomban leirtam hogy járok sőt jövőhónapban lesz az utolsóm, vele csak az szorongásaimat kezeltetem, eszembe sincs megosztani vele az suicid hajlamaim, egyrészt az feszültség miatt még eszembe se jutnak az ilyen problémák a terápián másrészt ez egy C opció ha netán belefáradok az életbe.
12-13 évesen manapság sajnos normálissá vált az öngyillossági hajlam, de nyilván a te tapasztalataid sokkal eltérnek a mai lurkókétól.Szerencsés vagy hogy voltak fiatalként ilyen családtagjaid.
Én viszont a legtöbbször nem is szeretnék megváltozni hanem egyszerűen nem létezni, egyrészt mivel olyan mértékű feszültségem van mindenféle társas helyzetben amit egyátalán nem vagyok képes kontrollálni hogy egyszerűen kikapcsol az agyam és még a hétköznaoi szavakkal is gondjaim vannak szóval még a problémám se vagyok képes megfogalmazni tisztán.Ahogy már fent írtam nem csak télen vagyok a gödörben hanem az év legtöbb napján, néha igen van hogy "kitör" belőlem a vidámság amikor úgy érzem mindenre képes vagyok csak ez elég ritka, úgy hónaponta 1x fordul elő.Tovább már írtam hogy semmire se megyek a tudásommal sőt egyre csak károsít hogy mennyi problémát ismerek fel.
Abban egyetérek hogy elsem tudom képzelni hogy " mennyire értesz" vagy ismeretlenül " érzel". Az életben semmi se tesz boldoggá, amit eddig kedveltem csinálni az mára már az agyamra megy.
Párkapcsolattól is elment a kedvem eddig legalább volt egy kis igényrm társaságra de mára elszigeletődtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!