Már az utcára is szégyellek kimenni, mi lesz így velem?

Pszichológussal még sose beszéltél?

Lehet, hogy nem klinikai depresszió ez még, de a szorongásod miatt mindenképpen jó lenne neked szaekmber.....

Pedig depressziós vagy. Terápia!

Öngyűlölet, önelfogadás hiánya. Gyerekként valszeg szidtak, bántottak, vagy csak nem törődtek veled, ettől kegyetlenül kritikus vagy magaddal, nem tudod magad szeretni, nem tudod elképzelni, hogy téged szeretni lehet, nem tudod elfogadni a kinézetedet, adottságaidat.

Vannak erről könyvek is, de a terápia sokkal hatékonyabb. Próbáld meg. NE foglalkozz a véleményeddel, hogy nem érdemled meg, meg hogy úgysem segítene, csak jelentkezz be egy pszichológushoz.

Lehet, hogy igazad van. De egy sztori: Én pl. azt hittem, hogy undorítóan eszem. Egy nyaraláskor, kb 22 éves koromban tükörrel szemben kellett ennem, ekkor döbbentem rá, hogy egyáltalán nem. Tök átlagosan eszem. Kicsit megdöbbentem ezen akkor.

Ha tényleg nyomorultul nézel ki, akkor is azzal kell kezdened valamit. Vannak nyomorékul kinéző, de boldog párkapcsolatban élő emberek. Nem ez a lényeg, neked (meg nekem is) a lelked nyomorék, hogy a kinézetednek ilyen túlzott jelentőséget tulajdonítasz. Ehhez kellene a terápia, mert ez egy valszeg beléd nevelt vélemény...

Az a lényeg, hogy akármennyire szar is, kb. te tudod magad kikaparni ebből.

Arra gondolj, hogy ezt nem te gondolod, hanem az agyad egyik részének a tévedése! Az agyunk több, némi önállósággal is rendelkező területből áll, az érzelmi részért felelős részek nyomorát pl. nehéz a tudatos, racionális résszel gyógyítgatni, de más úton lehetséges. Erre való a lélekdoki.