Személyiség zavarom van? Jogosan szégyellem magam?

Az egész ott kezdődött , hogy nyáron pár lány miatt teljesen összetörtem lelkileg, napig sírtam, szüleim meg is jegyezték hogy ennyire nem láttak még soha , de ugye az apai jó akarat miatt abba kellet hagynom mert szépen szólva leszedte volna a fejem ha folytatom. Azóta úgy érzem megváltoztam, nem tudok boldog lenni, soha nem érzek boldogságot mint azelőtt.

Körülbelül egy éve az öngyilkosságon jár az eszem, minden egyes nap mikor felkelek az első dolog ami eszembe jut: de jó lenne meghalni. Este meg úgy fekszem le hogy bár ne ébrednék fel. Napközben fantáziálok a halálomon.

Barátaim eltűntek akaratlanul közömbös vagyok mindenkivel. Minden gondot magamra vezetek vissza , nem vagyok megelégedve a külsőmmel. Előtte is sporoltam versenyszerűen, de a karantén miatt több időm van, naponta 2-3 órát edzek mert ki nem állhatom a külsőmet. Közösségi oldalakon meglehetősen sokan követnek, dicsérik a fizikumomat , de én nem

hiszem el, csak szimplán kedvesek akarnak lenni. Párkapcsolatom még nem volt és már ennek se érzem hiányát ami szerintem nem normális. Mint említettem , nem érzek kötöttséget senki felé. Legfőbb gond pedig , hogy a napokban a nagymamám rosszul volt, kórházba került , és a szívem mélyén nem éreztem semmit . De tudatosan aggódok érte mert ez a helyes

Összefoglalva üresnek, jelentéktelennek érzem magam

18/F.