Magány és vágyakozás a társaság után?
Más is van úgy, hogy teljesen mindegy mennyi időt tölt társaságban és hogy mennyire vágyik rá,mennyire fogadják be a társaságba, akkor is van legbelül egy magányosságérzés, amit képtelenség eltüntetni?
Vannak mentális kórképeim, 25 éves nő vagyok, de már párszor rácsodálkoztam arra, ami bennem van. Vannak barátaim, társaságkedvelő ember vagyok, nem élek full magányos életet, ami hiányzik az egy párkapcsolat, vagy egy normálisabb család(ezt már úgyse kapom meg). Viszont úgy érzem, hogy nincs az a társaság, vagy emberi kapcsolat, ami ki tudná belőlem irtani ezt a magányosságérzést. Hiába fogadnak el, kedvelnek mások. Nem mondanám, hogy ez egy velejéig negatív érzés, sőt kicsit kellemes is olykor, másrészről pedig úgy érzem h hiába hasonlítok más emberekre, hiába csinálom én is az életemet, vannak hobbijaim, végzem az egyetemet, meg tudok nevettetni másokat, akkor se tudok úgy összefonódni másokkal, hogy ne legyen meg ez a magányosságérzés. A negatív része, hogy kívülállónak érzem magamat mindenhol, vagy nem találom a helyemet. Valamikor már arra gondolok, hogy amúgy lehet ez normális, és én hiszem csak azt, hogy ez abnormális.
Azt tudom, hogy mikből alakulhatott ki. Van kötődési zavarom, meg egész gyerekkoromban a családomat abnormálisnak, diszfunkcionáltnak éltem meg a környezetemhez képest, illetve mások szemszögéből azt éreztem, hogy távolságot tartanak tőlünk.
Akik hasonlót tapasztalnak, nektek mi vezetett ide, hogy élitek meg?
válasza:Ugyanígy vagyok vele, rettenetesen félek hogy elpazarlom a fiatalságom, folyamatosan úgy érzem hogy “emlékeket kell kreálnom” de amikor kimozdulok és jól érzem magam ha hazaérek ugyanúgy elkap ez az üres magányos érzés, hogy wow ettől most boldognak kellene lennem?
19f
Neked lehet valamennyire a korod miatt is, mert benne van, hogy most van még szabadságom pár évig, most van ennek itt az ideje, mindenki más megy, aztán nyom rád egy ilyen kényszert. Nem lehet ez is benne? De még a társasággal is lehet baj. Vagy párkapcsolatra vágynál, szoros barátságokra.
Na nekem nem ilyen, nem kényszerből mozdulok ki, tényleg szeretek a barátaimmal lógni, társaságban lenni, jól érezni magamat, szükségem is van rá. De akármennyit is teszem és akármennyire is jól érzem velük magamat, akkor is meg van ez a magányosságérzés, meg az ufószerű érzés. Ürességérzetem inkább amiatt van, mert a felszínestől talán csak 1 fokkal mélyebben kötődök csak. szimplán csak nem érzem magamat sehova sem odavalónak, teljesen ok nélkül. A másság szó fejezi ezt legjobban.
(ezekre van egy séma azt ismerem)
válasza: válasza:1-es vagyok, igazad van
Talán még az is segíthetne kötődés kialakításában ha ezeket amit itt leírtál elmondanád egy közelebbi barátnak, ő is megosztaná a belső érzéseit és kialakulna egy kapocs hogy nem vagytok egyedül, vagy csak lenne egy ember aki tudja min mész keresztül.
Köszi a tanácsot, már járok oda, van személyiségzavarom(bpd, de terapeuta elsőnek elkerülőre tippelt, mondjunk keveredni keveredhetnek). Csak kíváncsiságból tettem fel a kérdést, hogy van e más is így. Oda akartam írni egyébként h már járok terápiára,de akkor ezek szerint elfelejtettem.
Tudom az okát kb., de nem változtat rajta, olyan mint egy alap személyiségjegy, amit elképzelhetetlennek tartok, hogy eltűnjön. Már gyerekkorom óta velem van.
válasza:De miért?
Amúgy olyan lehet, hogy súlyosbodik a személyiségzavar az idő előrehaladtával? Mert fordítottjáról hallottam csak. Régebben ha valami fura is volt, akkor se volt nagy gond magammal. De az elmúlt 2 évben folyamatosan rosszabb 1-1 tünete.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!