Mit tudnék tenni hogy végre kizárjam a fejemből? Úgy érzem megbolondulok a depressziótól és a vágyakozástól.

2 teljes hónap eltelt már az osztálytalálkozóm óta, de amióta onnét eljöttem, a szó szoros értelmében, nem túlzás, napi 24 órában az egyik lány jár a fejemben, olyan szinten hiányzik mint soha senki/semmi még az életben, szerintem ehhez képest egy cigis függősége semmiség (nem tudom, nem cigizek, csak hasonlat). Reggel vele kelek, este vele fekszem, éjjel az álmaimban is ő szerepel (ez sem vicc, legalább 10 alkalommal álmodtam azóta vele), nem tud eltelni 5 perc sem hogy ne gondoljak rá, ne vágyakozzak utána. Egyúttal borzalmasan fáj, mert nem tudom mikor láthatom őt legközelebb, ha egyáltalán, pedig rettentően hiányzik, soha senkitől (családot leszámítva) ennyi szeretetet nem kaptam még és bármit megadnék érte.

Megpróbáltam gyakorlatilag mindent (de tényleg mindent) hogy ne körülötte forogjon nekem a világ, de semmi nem vált be: hiába mozdultam ki otthonról mozogni, közben és utána ugyanaz, ha melózok bármit akkor is folyton rá gondolok közben, ha filmet nézek, sorozatozok, olvasok, játszok a gépen, akármi, az is maximum az adott pillanatig köt le, de mihelyt vége azonnal ugyanott vagyok (sőt van hogy már közben is ha nem köt le eléggé amit csinálok éppen). Tudom hogy ez nagyon nem egészséges, és két hónap nem mondható hirtelen rövid fellángolásnak (szerintem), voltak már mások is szimpatikusak de ilyen hosszan és intenzíven senki iránt nem éreztem még így, és már megöl a depresszió, a magány, a tehetetlenség, annyira hiányzik. Mit tudnék tenni hogy legalább enyhüljön ez? Tényleg szinte mindent végigpróbáltam, semmi sem használ... :(