Szorongás: mit csináljak, menjek el vagy maradjak itthon?
Egyetemen tanulok, ez lesz az ötödik félévem. Levelezőn tanulok, ezért havonta 1 alkalommal vannak konzultációink pénteken és szombaton. Szeptemberben ez a két nap erre a hétre esik.
Hónapok óta küzdök a szorongással, az oka az egyetemtől teljesen független. Az előző két félévet így csináltam végig, nem volt kellemes, de nagyobb gond se volt.
Az előző pár hétben nagyon felerősödött a szorongás, folyamatossá vált és az élet minden területére kiterjedt. Néha annyira nem bírtam, hogy alig kaptam levegőt és a sírás kerülgetett, emellett egyre gyakrabban nem tudok elaludni, ideges vagyok és újabban az indulataimat is nehezen kezelem. Egy alkalommal annyira ideges voltam, hogy sebesre kapartam a kézfejemet. A gondolattól, hogy holnap el kell utaznom, többször majdnem pánikrohamot kaptam, kevésen múlt, de sikerült elkerülni egy korábban tanult technikával.
Holnap és holnapután fontos óráim lesznek, de nem érzem magam képesnek se a tömegközlekedésre, se a kollégiumban alvásra, pedig három órára van az egyetem, úgyhogy ezek mindenképpen kellenek. Nem tudom, mit csináljak, legszívesebben itthon maradnék, de nagyon bűntudatom lenne, az órákkal nincs bajom, azokkal kapcsolatban nem érzek szorongást, de így attól félek, hogy odafelé rosszul leszek.
Azt amúgy kénytelen voltam most belátni, hogy segítségre van szükségem, amint képes leszek rá, beszélek a háziorvosommal a lehetőségekről.
De addig is mit csináljak? Az októberi alkalom a hónap elején lesz, addigra jobban lehetek? Egy kihagyást be lehet pótolni, de két alkalmat nem hagyhatok ki.
válasza:van egy legjobb barát, barátnő aki melletted tud lenni és elmondhatod neki? az sokat számít.
hosszú évek óta kezelnek mentális betegségekkel. én is levelezős voltam fősulin, és az elején én is szorongtam és én sem a suli miatt - ott miden oké volt. eleinte magam birkóztam meg vele, és borzasztó volt az a két nagyon hosszú nap úgy hogy egy pillanatra nem engedhettem el magam. később lett egy nagyon jó barinőm, és leírhatatlanul jobb volt, hogy ő ott volt mellettem. meg nem oldotta a dolgokat, de biztosságérzetet adott, és az nagyon kellett.
két alkalmat én se hagynék ki. erre előre kéne készülni mind gyógyszerrel mind lelkileg. tapasztald ki milyen természetes és nem álmosító gyógyszer az ami ezt a két napot kibírhatatóvá teszi, ettől még nem szoksz hozzá. lelkileg pedig látom hogy próbálgatsz technikákat, azokkal nemcsak tűzet oltani lehet de előre is lehet készülni. egyébként elmondod milyen technika segített a pánikkerülésben?
meg pihend ki magad, ismerem az ilyen kétnapos konzultációkat, ömlesztve minden anyag szóval pihenj előtte.
én nem az elfojtás híve vagyok, hanem hogy menjen kifelé minden szar amit érzek belül. sokáig elfojtottam de kiszívja az erőn. ha nincs is ott személyesen valaki aki támogathat, de ha van olyan akit telón elérhetsz, akkor kérd meg hogy legyen ezen a két napon mindig kis ideje számodra, ha felhívod. nekem anyán ilyen volt. és rengeteget segített hogy mikor úgy éreztem nem bírom, akkor kimentem a suliból, kerestem egy padot és belesírtam a telóba és kértem hogy beszéljen egy kicsit és nyugtasson meg.
Barátom, barátnőm nincs egy se, se az egyetemen, se máshol, sose tudtam barátságot fenntartani. Anyukámmal jó a viszonyom, de ő napközben sose ér rá beszélgetni, gyakran itthon se, mindig rohan valahová.
Lelkileg próbáltam készülni, megnéztem jó előre a menetrendet, Google Mapsen megnéztem az állomásokat, hogy átszálláskor nyugodtabb legyek, kiírtam mindent a tárgyakkal és az oktatókkal kapcsolatban, végignéztem a tematikát, összeírtam mikor hol kell lennem és mit kell csinálnom, még azt is, hogy mit fogok enni. Mindent előkészítettem egy táskába, ruhát is készítettem holnapra, tényleg csak annyi lenne a dolgom, hogy holnap felemelem a táskát és elindulok. :/
A pánikkerülésben nekem az szokott segíteni, hogy próbálom logikusan végiggondolni, hogy mit érzek, miért, és hogy ez megfelelő reakció-e. Ilyenkor általában annyira belemerülök a gondolkodásba, hogy kizökkenek az eredeti gondolatmenetből, és nem jutok el addig, hogy levegőt se kapjak. De ez csak akkor működik, ha alapvetően nyugodt körülmények között, a szorongásos gondolatok váltják ki. Tömegközlekedésen nem hiszem, hogy működne.
Máskor, amikor szimplán csak szorongok vagy félek vagy mérges vagyok, akkor szintén az adott érzést szoktam elemezni, mit érzek, miért érzem, mire irányul, és próbálom elengedni. De nem mindig megy.
Kipihenni teljesen biztosan nem fogom magam, órák vagy vizsga előtt amúgy se tudok elaludni hajnalig, így meg pláne. Legjobb esetben 4-5 óra szokott sikerülni a szokásos 9-11 helyett. (9 az alapszükségletem, de mostanában 11 vagy akár 13 is becsúszik elég sokszor.)
Sokáig (11-18 éves korom között többször, több évig) jártam korábban pszichiáterhez és pszichológushoz, akkor nem nagyon segített, de az részben az én hibám, rengeteg dologról nem beszéltem nekik, nagyon durva bizalmi problémáim voltak, de később (20-22 éves koromban) egész jól helyre jöttem, amiben a munkám is segített.
válasza:értem, és köszönöm hogy leírtad hogy te hogyan próbálkoztál.
nagyon jó hogy így előre készültél! én amikor szorongásos helyzetbe kerültem pl társaságban - akár suli is . azt szoktam csinálni hogy elvonulok egy kicsit és elképzeltem magam az adott esemény után, mikor már túl vagyok rajta és otthon vagyok. elképzeltem hogy oké, ez most még 1 nap, de már a lelki szemeim előtt azt láttam ami utána lesz. otthon fogok ülni egy forró kakaóval és olvasni fogok... ( azt is előre megszervezem ) már amikor elképzeltem sóhajtottam és elmosolyodtam. én is aggyal szoktam próbálni helyretenni magam, és el is lehet odáig jutni, hogy az agyammal valóban tudom hogy amit érzek az irracionális. ez már haladás.
válasza:Jobb ha minél hamarabb eljutsz a pszichiátriára meg egy jó pszichológushoz. Háziorvos egyébként be tud utaltatni sürgősségivel. Ha eljutsz a fenti két szakemberhez, akkor sokat fog javulni a helyzeted. Tenni nem tudom, hogy mit lehet ilyenkor, talán azt tudom tanácsolni, hogy igyál valami nyugtató teát, csinálj autogén tréningen alapuló relaxációt, légy megértőbb magaddal. Nálam a szorongásra semmi nem vált be(igaz nekem ilyen mindentől való szorongásos zavarom van) csak a gyógyszer meg terápia, relaxációs gyakorlatok, amiket pszichológusnál csoportosan csinálunk segít. Racionálisan is képes vagyok/voltam belátni, hogy mi nem valós a félelmem, frusztrációm, de semmit nem segített. Kb. megbénított a szorongás és nagyon bánom már, hogy csak akkor kértem segítséget, mikor már eldurvultak nagyon a dolgok.
Jobbulást és kitartás, lépésenként egyre jobb lesz!
Köszönöm a válaszokat!
A racionalitás az, ami tényleg segíteni szokott, másban is. Ha addig eljutok, hogy végiggondoljam a dolgokat, akkor már valamivel könnyebb. Sajnos ez nem mindig elég, de segít, az is valami.
Pszichiátria alatt a bentfekvést érted? Korábban feküdtem már kétszer gyermekpszichiátrián, de akkor szerintem sokkal rosszabbul voltam, mint most. Nem tudom, hogy jelenleg indokolt-e.
Igazából nem is tudom teljesen felmérni, hogy mi a helyzet. Ma nagyon rosszul voltam, emiatt úgy döntöttem, hogy nem megyek, de azért holnap felkelek korán, hátha mégis el tudok indulni, így levettem magamról a nyomást, hogy "muszáj". Az oktatóknak is írtam, hogy nem biztos, hogy ott leszek. Miután ezt megtettem, kezdtem jobban lenni, úgy éreztem, hogy megint kapok levegőt és kitisztult a fejem. Gondoltam akkor mégis elmegyek holnap - és abban a pillanatban elkezdett visszajönni minden, úgyhogy megint letettem róla, de a lehetőséget azért meghagytam, hogy ha úgy alakul, el tudjak menni, akár csak a szombati órákra, az is valami.
Nem tudom megítélni, hogy mennyire vagyok rosszul, most például nem vagyok rosszabbul, mint mondjuk tavasszal voltam. Arra gondolok, hogy nem akarom "feleslegesen zavarni" a pszichológust, de azt is tudom, hogy ez hülyeség, egyrészt ez a munkája, másrészt valóban nem kéne megvárnom, amíg még rosszabb lesz, harmadrészt pedig az is épp elég indok, hogy ennyire akadályoz a szorongás.
Az a helyzet, hogy nyáron nem nagyon mozdultam ki itthonról, két kezemen meg tudom számolni, hányszor hagytam el a lakást. Ha az udvar nem számít lakáselhagyásnak, akkor talán egy kezemen is. Nem a szorongás miatt, csak nem volt rá indokom, de gondolom ez se segített sokat az állapotomon. Jövő héten megpróbálkozok majd rövidebb utakkal, ha az megy, akkor hátha az októberi konzultációkra könnyebben eljutok. A háziorvossal is igyekszem beszélni, hogy továbbirányítson valamerre, remélem sikerül összeszednem a gondolataimat hogy elmondjam, mi a probléma.
válasza:Pszichiátria alatt nem a befekvősre gondoltam, hanem a járóbeteg ellátásra.
Illetve ha szorongsz, akkor valószínű pszichiátriára utal be (vagy a rosszabbik, hogy felír vmi szorongásoldót), nálunk van külön szorongás ambulancia. Pszichiátriát azért írtam, mert valakinek kell gyógyszer, illetve ha tb-s akkor van ahol csak a pszichiáter utalhat be pszichoterápiás ellátásra. Igazából neked kell eldönteni, hogy ez a szorongás mennyire diszfunkcionál, ha hátráltat abban hogy normális életminőséged legyen, akkor nincs min gondolkodni meg szégyenkezni, bűntudatot érezni, hogy segítséget kérsz vagy, hogy zavarod-e vagy nem zavarod-e a pszichológust a problémáddal. Erre vannak, hogy a hozzád hasonlókon segítsenek és megtaláljátok a kiváltó okát a problémádnak!
Köszönöm!
Közben nem tudom, hogy ki pontozott le mindenkit, ráadásul ennyire, hiszen mindenki jókat írt. Tegnap elfelejtettem rányomni, hogy hasznosak a válaszok, ma ezt pótoltam.
A kiváltó ok azt hiszem megvan, nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy megszüntetni nem lehet, de azt szerintem el lehetne érni, hogy ne hasson rám ennyire negatívan.
A hétvégén úgy döntöttem, hogy kicsit elvonulok olvasni, talán sütök is valamit, és kikapcsolom a telefonomat, úgy érzem szükségem van egy kis "kütyümentes" szünetre, és arra, hogy ne kelljen egész nap azon görcsölnöm, hogy vajon mikor szólal meg a telefon. Jövő héten meg beszélek a háziorvosommal, hogy kihez tudok fordulni (több helyen olvastam én is, hogy pszichiáterhez nem kell beutaló, csak időpontot kell kérni, és ha indokolt, ő küld tovább pszichológushoz, de itt annyira össze-vissza van minden, összesen három különböző város kórházához tartozunk, urulógushoz az egyikbe kell menni, sérülésnél a másikhoz, bár ez a sérülés típusától is függ, meg attól, hogy épp milyen nap van, szemészetre, fül-orr-gégészhez a harmadikhoz, és fogalmam sincs, hogy mikor hová forduljak...).
válasza:Teljesen mindegy, hogy a kivalto okat meg lehet e szuntetni vagy sem, fognak tudni segiteni megnyugodhatsz. Az en problemamra mar a pszichologus is csak azt tudta mondani vegszonak, hogy ez igy alakult, ez van. 😀 Aztan nalam vannak bajok nem csak a szorongas.
Ja es ne agyalj h az orvos mi merre hany meter, majd a haziorvos eligazit ugyis, ha nem megkerded ot. Tudom nehez ezeken nem agyalni, de bizd ra kicsit magadat masokra, es ne vedd vegig elore a lepeseket. Amugy siman tud beutalot adni a haziorvos is. Nalam adott surgoset, igy megusztam h sokara kapjak idopontot,csak ugy odamentem tudatlanul. xd Aztan majdnem lecsesztek, de vegul a haziorvosom lett a bunbak. Ennek ellenere iszonyat kedvesek es jofejek nalunk a pazichiatrian.
Szerintem attól még, hogy szorong az ember nem lesz életképtelen, akkor lesz az, ha hagyja, hogy a teljes uralmat elveszítse az élete fölött.
Most megér ez a szorongás dolog annyit, hogy ne menj be miatta egyetemre? Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy 10 év múlva mit fog számítani, hogy azok a noname emberek az egyetemen mit gondoltak rólad? Viszont, ha nem szerzed meg a papírt, otthagyod, félbehagyod, saját magadnak okozol iszonyatos fájdalmat. A saját munkádat nem látod, amit beleteszel? És az nem ér többet annál, mint ez a belső szorongás?
Ne haragudj, hogy nem pátyolgatlak, DE! A pszichiáter által felírt gyógyszerek, nem a menekülés gombjai eben a szituációban. Van valami elakadásod, problémád... rossz gyerekkor önbizalomhiány, nem tudom mi. Pszichoterápiára van szükséged és a gondolataid megváltoztatására saját magaddal és a világgal kapcsolatban.
Mielőtt bárki elkezedene savazni... őrülten szorongok és egy nagy iskolában dolgozom. És vhogy mégis élek nagyobb megreccsenés nélkül. Nem mondom, hogy király az életem, de néha át kell lépni a komforztónát.
Ha nem mersz élni, senki nem fog élni helyetted... ha nem mersz szeretni, senki nem fog szeretni helyetted. Egyedül fogod érezni magad mindig.
Írd meg őszintén annak a tanárnak, hogy mizu. Szerintem meg fogja tudni érteni és értékelni fogja, hogy felvállaltad a gyengeségeidet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!