Állandó félelemben és szorongásban élek a munkám miatt. Hogy változtassam meg a hozzáállásom, hangulatom?

2 hete kerültem nem rövid munkanélküliség után egy nagyon jó céghez, igazi szakértő csapatba, kimondottan jó fizetéssel.

Junior pozícióba vettek fel, a próbaidő FÉL ÉV. Mindent jól csináltam idáig, semmi lemaradásban nem vagyok a szakmai vezető elvárásaihoz viszonyítva, ugyanakkor látom, hogy akik mellettem dolgoznak mennyire okosak, kiváló szakértők (10-15 év szakmai tapasztalattal) én alig értek valamit az egészhez. (Ezt én elmondtam az interjún is, hogy csak elméleti szinten tanultam ezekről és a gazdasági helyzet miatt szeretnék váltani külkereskedelmi területről vállalatfinanszírozási területre).

Egész nap azt érzem, hogy egy tudatlan senki vagyok, akire semmi szüksége sincs a teamnek.

Minden nap azzal a félelemmel kelek és megyek be, hogy azzal fogadnak bent, hogy adjam le az eszközeimet és a belépőkártyámat, viszlát.

Soha nem voltam korán kelős típus, egyetemen 3-4x is kinyomtam az ébresztőt, mire kikászálódtam az ágyból. Most már reggel 5-kor felébredek (ébresztő 7-re állítva) és azt érzem, hogy tanulnom kell, fejlődnöm kell, különben végem van. Rettegek a munkanélküliség tudatától, rettegek a kiközösítéstől, a feleslegesség érzésétől.

Ezen a területen még sosem dolgoztam, egyetemen volt 5 tárgy, amelyek lefedték ezt a területet, de nem erre a területre specializálódtam a későbbiekben.

Mi tévő legyek, hogy az önbizalmam normális legyen és ne szorongjak?

Étvágyam nincsen, 5-6 órákat alszom, a barátnőm már kivan, hogy alig töltök vele időt és még este 10-kor is a munkával foglalkozom és teljesen megértem, hogy nem örül ennek a helyzetnek.

Valaki élt át hasonlót? Mit tanácsoltok?

25f