Mi lenne a megoldás?Annyira kilátástalan minden.Valaki nyugtasson meg.

Valószínű,hogy bordeline szindrómában szenvedek.Minden Tünet,ami vele jár megvan.

Hangulatimgadozas,duhkitoresek,tulzott érzékenység,kényszer gondolatok,alvászavar,pánik és szorongás,depresszió,eveszavar.Utalom a testem is.

Utóbbi időben a túlzott stressz miatt már ott tartok,hogy kiuteseim vannak.Anyammal és a ferjevel élek jelenleg,szakmát tanulok meg egy évig.

Egyáltalán nem jó a szak.Elvette az egésztől a kedvem.Plusz beleestem egy nárcisztikus emberbe,ami megnehezített mindent.Dolgoztam,de a munkahelyrol kirúgtak mert volt hogy a panikrohamok miatt nem tudtam bemenni,mert volt pár munkatárs akinek nem voltam szimpatikus és bántottak.

Próbálok mindent jól csinálni.Probalok kivalni,felnőttkent viselkedni de nagyon elgyengultem.Nincs senkim.

Aki volt itt hagyott,más életet választott.

Se rokon,sem barát.

Próbálkoztam,de nem jött össze.Nem vagyok a pletykalos klikkesedos fajta,emiatt nem vették be a "bandába",bár elég nevetségesnek tartom ennyi idősen ezt csinálni.

Itt vagyok 21evesen,minden iszonyat bizonytalan.Dolgoztam sok helyen, probalkozok kialakítani emberi kapcsolatokat de sosem jon össze igazán.

Fél évig bírtam ezen a munkahelyen..

Most van máshová lehetőség menni de több órában és félek,hogy újra pánik rohamot kapok,vagy hogy a kiütések nem múlnak el.Ahogy idegesebb vagyok fokozódnak,és emiatt utcára sem merek menni annyira rosszul érzem magam miatta.

A suli is kérdéses..adnak ugyan ösztöndíjat,annyival előrébb leszek.

Édesanyám sokat nem tud segíteni.

El van foglalva a 35eves batyjammal,aki mentális beteg nemszedi a gyógyszert és helyette tartja fent az albérletet..

Annyira egyedul vagyok,mit tegyek?