Gyógyszer nélkül egyedül ki lehet jönni ebből? Mit csináljak? Szeretném önallóan megoldani ezt a problémát.
PTSDm van, pánikbeteg vagyok, generikus szorongásom van, és azt hiszem szociofóbiám is lett bár ez nincs diagnosztizálva. Pszichoszomatikus tünetekkel küzdök. Szédülés, erős félelemérzet, hasfájás, kábaság,álmossághullámok, ájulás közeli állapot...stb. Nagyon keveset és rosszul is alszom. Egy trauma után alakult ez ki majd rátett a covid miatti bezártság és magány.
Egyedül élek, nem számíthatok senkire. Munkám van, nagyon nehéz minden nap de el tudom látni. Viszont annyira kimerít (nem azért mert megeröltető) hogy utána már nincs erőm semmihez csak hazamenni. A hétvége kb a regenerálódással telik, hogy legyen erőm a következő héthez. Minden nehéz. Még az ügyintézés, bevásárlás is. Ha van 1-1 jobb napom és eljutok valami kisebb programra akkor annyira kimerülök, hogy másnap úgy érzem magam mintha másnapos lennék. Pedig nem iszom alkoholt. Tudom ez az egész nagyon gáz. De ahol lakom nincs ingyenes terápiás lehetőség. A város másik felére ahol talán lenne,munka melett nem lenne erőm eljárni, mert tényleg az összeesés szélén állok nap végén. Gyógyszert nem mertem ellezdeni mert az orvos szerint lehetnek erős mellékhatások, a betegtájékoztató is riasztó dolgokat ír. Félek nem tudnék úgy bejárni dolgozni és ha a munkám is elvész akkor végem van. Plusz ha bármilyen mellékhatás jelentkezik pl dühroham, öngyilkossági gondolatok, hallucinációk stb. Akkor mit csinálok egyedül? Ezt nem merem vállalni mert ami van azt már ismerem, tudom kontrollálni de ilyen dolgokat nem tudnék. Köszi ha elolvastad és van valami építő ötleted tapasztalatod.
válasza: válasza:Nem
Kezd el szedni a felírt gyógyszert!
válasza:"Köszi ha van építő ötleted tapasztalatod" a hogyan nem lehet az nem segítség.
1.Voltam orvosnál.
2.Nincs felírt gyógyszer. Először frontint írtak. Elkezdtem szedni. Nem tudtam dolgozni menni mert 80as vérnyomásom lett tőle. Tovább nem kísérletezek ezzel mert összeestem tőle itthon egyedül, és csúnyán megütöttem magam.
3. Évek óta ez van. Nem lesz rosszabb.
válasza: válasza:Figyu, én most őszinte leszek veled. A kérdésed alapján ezt is várod el a válaszolóktól.
Amiket leírtál, kb mind igaz / igaz volt rám is.
PTSD-s élményem is volt sajnos, hasonlóan megviselt mint ahogy leírod. Ez elkerülhetetlen, ez egy ilyen dolog, emberek vagyunk. Pánikroham dolgaim nekem is voltak, szintén covid után. Az egész család elkapta, még az elején voltunk, senki nem tudta kire hogy hat, mekkora a túlélési esély, stb, tehát ez a mérhetetlen stressz széttört engem.
Tudnék én még sokat mesélni neked az ilyen mentális szarjaimról. Az őrületbe kergettem mindenkit vele, akivel együtt éltem. Nem volt túl jó ez senkinek..
Viszont végül egy pszichiáter ismerősöm adott egy pofon egyszerű tanácsot.
Annyira egyszerű volt a tanács hogy elküldtem a palit a fenébe hogy oké ezzel menjél a TV-be annyira klisés az egész. Ráadásul ezek a pszichés betegségek egyszerűen leküzdhetetlennek is tűnnek annak aki átéli.. Nincs kilátás, gyenge vagy ahhoz hogy ezzel megbirkózz, ilyen érzések gyötrik a beteget.
A tanács ennyi volt: Edz! Mozogj! Élj egészségesen!
Na ugye? Erre simán rávághatod te is hogy "na náááá haver jaja persze" - viszont saját meglepődésemre, nekem ez segített kilábalni ebből az egészből.
Az életvitelem a tiédhez hasonlít. Irodai munka, reggeltől délutánig, aztán annak ellenére hogy egész nap ül az ember, annyi erőd van h épp h haza mész, beesel az ágyba, és aznapra szevasz. Másnap megint összeszeded magad, és ugyan így megy minden nap.
Aztán hallottam 1-2 ismerősömtől hogy ő jár futni munka mellett, és azóta teljesen új embernek érzi magát. Na mondom oké, futkorásszon akinek hat anyja van, én örülök ha beérek az ágyba egy munkanapon bakker.
Aztán amikor már kb elértem a holtpontig, hogy már mindegy volt, mert az élet egy szürke, elviselhetetlen huzabona így amit művelek nap mint nap, elhatároztam hogy kipróbálom ezt a dolgot.
Haver javaslatára hamarabb keltem (5:30kor) és munka előtt futottam a városban, majd visszaérve lezuhanyoztam, bevágtam egy finom reggelit és úgy mentem a munkába. Munka után otthon testedzéseket végeztem, sima otthoni workout, nem kell itt bodybuildernek lenni.
És elkapott a hév. Ember, ez annyira jó tud lenni hogy leírni nem lehet.
Nem hiába tanították az ókori görög filozófusok, hogy az elme tanítása mellett rendkívül fontos a test karbantartása, edzése, tanítása is.
Még a Far Cry 3-ban is benne van hogy "Train your body, and your mind will follow". Tanítsd a testedet, és az elméd követni fogja.
Rengeteg tanulság árulkodik arról hogy a test és az elme ilyen szinten össze van kötve.
Arra jöttem rá, hogy az ember fáradékonysága, hogy mennyit bír, bizony a fittségéhez van kötve. Pedig ez alap dolog, nem? Azért bírsz keveset, mert keveset teszel azért, hogy bírj többet.
Akár csak egy RPG videójátékban: ha nem húzod az állóképességét a karakterednek, de csodálkozz hogy 20 méter futás után elfárad.
Az edzés, mozgás és egészséges életmód sok téren segítheti az életedet.
1) Az agyadat átállítja egészséges öntudat-állapotra, akaratlanul is. Talán placebó, vagy amiatt lehet hogy a vérkeringésed tök jó állapotba jött, de egészségesebbnek, fittebbnek, erőteljesebbnek érezheted magad.
Mintha az agyad tisztában lenne azzal, hogy milyen erőfeszítéseket teszel meg az egészségedért, és legitim módon elhiszi, hogy egészséges vagy.
2) Fasza hobbi. Lefoglal, nem gondolkodsz hülyeségeken. Beraksz egy jó chilles zenét a füledbe, és mozogsz. Így kevésbé gyogyózol bele a hétköznapok szürkeségeibe.
3) Vonzóbb leszel az ellenkező nem számára. Ez nőknél is és férfiaknál is így van. Nem kell hegyomlásnak lenned 2 méteres átmérőjű bicepsszel ahhoz, hogy vonzó legyél, mert a nők alapvetően nem a túl izmos pasikra, hanem a fitt, egészséges, sportos pasikra buknak. Nőként is olyan alakod lesz tőle ami megszólal. Bárhogyan is, az edzés önbizalmat fog adni neked, nem keveset.
Igen ám, a fent írottak mindegyike szép és jó. De ott van az, hogy elkezdeni borzasztóan nehéz.
Mert az ember alapvetően könnyen ellustul. Nekem 2 dolog segített abban, hogy el tudtam mindezt kezdeni.
1) Azt figyeltem meg magamon, hogy lusta vagyok. A lustaság olyan, mint egy betegség, egy függőség. A kényelem függősége. Ráfüggsz a kényelemre. Úgy kívánod a kényelmet mint alkoholista a piát. Ha már kényelemben vagy, tehát fekszel, neheten teszed le. Tehát a kényelem függőségéből kell kirángatnia magát az embernek, és ez nagyon nehéz feladat. Bár tőled nem ismerlek úgy hogy ezt rád tudjam adni, de nálam ez volt a helyzet.
Észre kellett vennem, hogy az edző emberek 100%-a "ERŐN FELÜL" végzi el az edzést. Tehát már se ereje, se ideje, kint van minden határon, és így is csinálja. Ez ösztönöz.
2) A "lépésenként" szabály. Még neten olvastam: bármit akarsz elkezdeni, bármibe akarsz belekezdeni sokkal nehezebb, ha az egészet tekinted. Például: Menj, és nyírd le a füvet az egész hatalmas portádon! Kinek lenne ehhez kedve? Nagyon sok a fű.. Rengeteg. Időd, erőd, semmid nincs egy akkora munkához. Kedved meg pláne. A lépésenként szabály itt úgy lép érvénybe hogy "most kelj fel az ágyból, és vedd fel a cipődet!" - ez nem nehéz feladat, ugye? Csak egy cipőt kell felvenned. Az megy, abban nincs nehézség sem. Aztán ha már ezt megtetted, a következő lépés az legyen hogy menj a fűnyíróért. Csak legyél vele egy helységben. Ez is menni fog, hiszen oda tudsz gyalogolni hozzá. Ha már ott állsz a következő célod hogy üzembe helyezd. Dugd a konnektorba. Ez is könnyű. A dolog lényege hogy észre sem veszed, és lenyírtad az összes füvet.
Például a futásnál. Semmi kedved futni. De nagyon nincs. Oké, futni nem kell: vedd csak fel a cipődet! Csak a cipőig menj. Csak arra koncentrálj, hogy a lábadon legyen a cipő, ennyi a célod most. Ha már ez megvan, akkor menj ki a házból. Ez is nagyon egyszerű, csak ki kell menni a házból. Aztán tessék kocogj el a sarokig. És így tovább. Apró lépésenként sokkal könnyebben ráveszi magát az ember a nagy dolgokra, és könnyebben is viszi azokat véghez.
A dolog szellemisége abban áll, hogy az ember borzasztóan nehezen vág bele valamibe. Az elkezdés a nehéz: ha már ott vagy minden gördülékenyen megy a maga útján. Ismerünk erre példákat is, a csaj aki nehezen fektethető le, mert jaj így úgy nem akarja, ha megtörténik és már ott vannak, nagyon tetszik neki és már benne is van a dologban. A családtag aki nem akar menni nyaralni mert semmi kedve hozzá, ha már a kocsiban ültök sokkal jobban hajlik a dologra. Vagy az internet kedvenc példája, az apa akinek nem kell kutya a családba, ha már ott van a kutya legjobb barátok lesznek.
A lényeg tehát, hogy amennyiben valóban gyógyszerek nélkül akarod ezt végig csinálni, a testmozgás, és az éledmód váltás a járható út. Borzasztóan nehéz út, de legalább van út. Ezt kell nézni.
válasza:Lehet, hogy évek óta ez van, és kvázi megszoktad - de szerintem érdemes lenne kipróbálnod, hogy milyen _nélküle_ élni. 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nagyságrendekkel jobb.
Ha csak egyik másik tüneted lenne, még talán ki tudnál evickélni belőle... De ezekígy egymásra halmozódva..... Szinte nulla az esélye, hogy ebből magadtól kilábalsz. :(
A gyógyszerek mellékhatáslistáját pedig NE olvasd el!
Ha a klinikai kísérletek alatt 10.000 kisérleti egyedből EGYNÉL előfordul egy mellékhatás, azt már oda kell írni.
Tehát egy tízezrelék az esélye, hogy nálad ilyesmi előjöhet....
válasza:Jókat ír a 6-os.
Sajnos most nincs időm részletesen reflektálni rá, de a lényeg, hogy a mozgás, a sport endorfin hormonokat szabadít fel - ami hiányzik egy depis,szorongós, stb. beteg szervezetében. Tehát nagyon hatásos a mozgás.
De azért tartok tőle, hogy nem mindenkinél elegendő ez....
Köszönöm a 6. válaszát. Egy súlyos betegség volt a trauma. Utána sajnos nem tudtam mozogni sokáig. De a covid alatt újra kezdtem fokozatosan. Eleinte csak a gyógytornát aztán erősítő gyakorlatokat és sétát majd szobabicikli és most 3 hónapja karioedzéseket is csinálok. Sikerélményem annyi van hogy már másfél, 2 órás kardioprogramot is végig tudok csinálni. Az elején 15 perc utan kidőltem. Viszont ami fura, hogy a hétköznapi tevekenységeim során nem érzem sem azt hogy frissebb sem azt hogy fittebb lennék. Aludni ugyan úgy nem tudok. És nagyon bosszant, hogy minimum napi 2 órám megy el a testmozgásra és nem látom eredményét. Egyébként nekem nem esik nehezemre. Szeretek mozogni. Csak az idő ami határt szab a dolognak. Mondjuk reggel nem kelnék fel előbb. Mikor semmi bajom nem volt akkor is zombiként másztam hajnalban a kavémért. Alacsony vernyomással élőknek sajnos a reggel nem a nap fénypontja. Még a kinézetemen sem látszik a mozgás. Bár ez érdekel legkevésbé. Egyébként nem vagyok túlsúlyos meg ápolatlan, és nem egy kuplerájban élek. A taplálkozásomra is figyelek, hogy egeszséges dolgokat fogyasszak és ne legyen vitaminhiányom. Kívülről nem látszik, hogy gond van. Nem tudom, hogy és mit kéne másképp csinálnom.
7. Ha elolvastad volna amit írtam akkor tudnád, hogy csúnyán pórul jártam már a gyógyszerrel. Mellékhatás pedig sajnos mindenkinél jelentkezik ami vagy tolerálható vagy nem. Biztos jó megoldás lenne ha kiugrom mondjuk az erkélyről gyógyszermellékhatasként (ami egyebként eszembe sem jutna) vagy kénytelen leszek mentőt hívni magamra és a zárt osztályon végzem, vagy csak elájulok megint és úgy összetöröm magam, hogy itt halok meg egyedül, de az is elég ha nem tudok dolgozni járni hetekig és kirúgnak. Új állást ilyen állapotban nem tudok keresni. Másra meg nem számíthatok anyagilag. Kicsit át kéne gondolni az ilyen tanácsokat. Az meg kifejezetten romboló hatású, hogy "egyedül úgysem fog menni".
Nem így gondolom. Régi korok emberi is éltek át megrákodtatasokat és valahogy tulléptek rajta legális drogok meg terápia nélkül is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!