Gyógyszer nélkül egyedül ki lehet jönni ebből? Mit csináljak? Szeretném önallóan megoldani ezt a problémát.
PTSDm van, pánikbeteg vagyok, generikus szorongásom van, és azt hiszem szociofóbiám is lett bár ez nincs diagnosztizálva. Pszichoszomatikus tünetekkel küzdök. Szédülés, erős félelemérzet, hasfájás, kábaság,álmossághullámok, ájulás közeli állapot...stb. Nagyon keveset és rosszul is alszom. Egy trauma után alakult ez ki majd rátett a covid miatti bezártság és magány.
Egyedül élek, nem számíthatok senkire. Munkám van, nagyon nehéz minden nap de el tudom látni. Viszont annyira kimerít (nem azért mert megeröltető) hogy utána már nincs erőm semmihez csak hazamenni. A hétvége kb a regenerálódással telik, hogy legyen erőm a következő héthez. Minden nehéz. Még az ügyintézés, bevásárlás is. Ha van 1-1 jobb napom és eljutok valami kisebb programra akkor annyira kimerülök, hogy másnap úgy érzem magam mintha másnapos lennék. Pedig nem iszom alkoholt. Tudom ez az egész nagyon gáz. De ahol lakom nincs ingyenes terápiás lehetőség. A város másik felére ahol talán lenne,munka melett nem lenne erőm eljárni, mert tényleg az összeesés szélén állok nap végén. Gyógyszert nem mertem ellezdeni mert az orvos szerint lehetnek erős mellékhatások, a betegtájékoztató is riasztó dolgokat ír. Félek nem tudnék úgy bejárni dolgozni és ha a munkám is elvész akkor végem van. Plusz ha bármilyen mellékhatás jelentkezik pl dühroham, öngyilkossági gondolatok, hallucinációk stb. Akkor mit csinálok egyedül? Ezt nem merem vállalni mert ami van azt már ismerem, tudom kontrollálni de ilyen dolgokat nem tudnék. Köszi ha elolvastad és van valami építő ötleted tapasztalatod.
Azért nem mentem a falnak tőle, bár valóban nem egy vidám írás. Ezt olvasva nem értem, hogy gondolhatja bárki, hogy a szent lélek ihlette. Nekem erősen úgy tűnik, hogy egy élete alkonyán lévő ember útkeresése. Akár napjainkban is íródhatott volna.
Számomra az sincs összhangban miért kéne félni istentől? Ha isten jó és megbocsátó mi okunk lenne félni tőle? Hogy lehetne valakitől félni és szeretni egyben? A kettő eleve kizárja egymást. Sok dolog van itt értelmetlennek nevezve. Ami a halál oldaláról nézve logikus másfelől azt gondolom van egy belső hang ami megmondja mindenkinek mi a helyes és értelmes út. Pl nem azért nem ölünk mert megtanították, hogy nem helyes. Hanem mert rossz érzés lenne. A bölcsességet fontosságát pl pont ezért nem lehetne megkérdőjelezni. Az is nagyon furcsa, hogy a magányt a bibiliában is negatívumként, nehézségként, depresszív allapotként deffiniálják nem csak a társadalmi életben. Ez is érthetetlen, hogy lehet. Logikusan pont isten szava arról kellene szóljon, hogy minden mindennel összefügg és egy nagy egész részei vagyunk így senki nem magányos. A magányosság = boldogtalanság egy bélyeget nyomnak a magamyosan élőkre akik közül állítom sokan nagyon elégedett életet tudnának élni ha nem nyomnák mindenhol az arcukba, hogy erre egyedül esélyük sincs. Felfoghatatlan ez a hozzáállás és rendkívül ártalmas. :(
válasza:„Azért nem mentem a falnak tőle, bár valóban nem egy vidám írás. Ezt olvasva nem értem, hogy gondolhatja bárki, hogy a szent lélek ihlette. Nekem erősen úgy tűnik, hogy egy élete alkonyán lévő ember útkeresése. Akár napjainkban is íródhatott volna.”
Szerintem zseniális írás, realistán leríja a világ folyását, az igazságtalanságokat, ahogy mondod, ma is íródhatott volna, „nincs új a nap alatt”. Számomra az író egy depressziós ember benyomását kelti.
Sok mindent felvetettél, inkább privit írok. Nem térítő célzattal, ne aggódj, egyszerűen leírom, a felvetéseidre mit gondolok. Ha nem gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!