Szégyenérzet,depresszió, kilátástalanság..teljesen megaláztam magam.Hogyan engedjem el az egészet?

Lehet egy kicsit hosszú lesz,de nagyon kérlek titeket,ne ítéljetek el azért,mert szeretetre vágytam,és rossz döntéseket hoztam

Egy éve a volt párom szakított velem.

Akkoriban elég erős panikrohamjaim voltak,a szülei nem bírtak mert csak szorongtam náluk.Nem tudták elfogadni.

Azt sem hogy a fiúkkal vagyok,így ultimátumot adtak neki,elhagyott 2 év után.

Teljesen össze törtem nekem csak O volt.

És szerettem

Nagy nehezen össze szedtem magam.

Elkezdtem egy sulit,és próbáltam mások felé nyitni,nagy nehezen

Egy sráccal jól elvoltunk

Bár az elején nem bírtam,túl rámenős volt.

Sokat kezdtünk el beszelni,megnyíltam neki,és próbált segíteni,hogy kicsit jobban érezzem magam.

Mások is látták,hogy igazán erdeklem.

De féltem túl közel engedni.

Mindig csináltunk valamit.

Elhivott moziba,vagy sétálni,porgramokat szervezett.

Megkedveltem,jól éreztem magam és végre újra mosolyogtam.

Elcsattant az első csók,aztán tortent több is,lefekudtunk.

Közben az élet úgy adta,hogy másik városba kell költöznie,és csak ritkán tudott itt lenni.

De így is rengeteget beszélgettünk Facebookon.

Egy ideig elvoltunk,de belegondoltam,hogy ez most merre halad.

A srác egy elég független típus,és tudtam hogy nem akar kapcsolatot ahogy én sem,mert féltem az újabb csalodastol.

Ezért egy barátság extrákkal kapcsolat lett belőle.

De minden megváltozott.

Próbált többször is feltekennye tenni,már nem érdekeltem annyira,csak magáról beszélt,önző lett.

Én ezt szóvá tettem,és természetesen nem tetszett neki.

Elmondása szerint játszom az áldozatot,és hogy ő szeret velem lenni.

Össze vissza beszélt és írt.

Egyszer úgy éreztem hogy kedvel,máskor meg teljesen hidegen hagytam.

Adott,és elvett folyamatosan.

Én volt hogy próbáltam teljesen elengedni,nem írni neki,nem foglalkozni vele,de megkedveltem.

És mindig akkor bukkant fel,amikor már rég letettem róla.

Én hülye,belementem.

Belementem a jatszmaiba.

Lefeküdtem vele többször is,mert ugyereztem talán idővel O is többet fog érezni,vagy hogy már érez,csak nem meri bevallani.

Mert néha a testbeszede egyszerűen erről árulkodott.

Vagy O mondta ki konkrétan hogy kedvel,szeret velem lenni,a világ végére eljönne értem.

De aztán jött az hogy ő önző,senkit sem szeret és nem is tud.

Aztán hogy nem beszél más lányokkal,neki csak én vagyok,de ne játsszam az áldozatot

Semmi konkrétumot nem mondott soha mindig össze csavarta a dolgokat.

Ilyen nagyon muveszien próbált magyarázatot adni az egészre ami köztünk van.

Sokszor próbáltam megkérdezni,hogy ez most akkor mi köztünk,de a válasz nem az a fajta válasz volt,amiből egyértelműen lehetett volna következtetni,hisz vagy így,vagy úgy írta,teljesen homályosan kontorfalazva.

Nagyon nehéz.

Mert ugyereztem végig erdeklem,hogy megszeretett,aztán most már nem tudok kiszabadulni a csapdajabol.

Pár hónap és sajnos még egy évig minden egyes nap látni fogom

.

És tudom,hogy közeledni akar majd.Mindenki más kedveli,mert egy központi személy,társasági ember,aki mindig a középpontba van,nagyot szól,és a többiek nevetnek.

Szeretik,és talán sosem fogják azt elhinni,hogy hogyan is viselkedett velem.

Volt,hogy megalázott szavakkal többször is.

Hogy azt mondta pl,hogy az én problémám az én hibám.

Én meg hagytam hogy bantson,mert a magány felorolt,és mert néha kaptam tőle simogatast is.

Gyűlölöm magam,amiért oda adtam a testem neki,többször is.

Gyűlölöm magam,amiért többször is ignoraltam,de mindig vissza könyörögte magát.

Gyűlölöm magam azért,mert én vagyok a hibás amiért ebbe az egészbe belementem és senkivel nem tudom megbeszélni.felek,hogy elítélnek.

Pedig én csak szeretetre vágytam,arra a kevesre,amit olykor megkaptam tőle.

El nem tudom mondani mennyire érzem magam szánalmasnak.

Szívem szerint begyogyszereznem magam,eltűnnék örökre.

Nem ez voltam ,és nem értem miért nem tudom végre teljesen kitörölni az életemből.

Annyira faj belül az érzés,hogy bár kihasznált,ehhez én is kellettek mert hagytam magam,és O ezt élvezi.teljes mértékben élvezi.

Pár hónap,és újra látom,vagy ki tudja mivel áll elő,mit ír.

Mit tegyek?hogyan töröljem az életemből?hogyan legyek újra a régi,aki nem szegyenkezik emiatt?legszívesebben meg nem történté tennem az egészet.

De időközben az is kiderült,hogy képet tart egy másik lányról,akit szeretett.elmondasa szerint.

Ennyire megalázni nem alazott meg senki

De talán azért,mert nem is hagytam.

Annyira elgyengultem,hogy hagytam,hogy egy ilyen ember vezessen,akkor használja a testem amikor akarja,miközben vártam azt a részt amikor hozzám bújik,és cirogat meg el nem alszok.

A volt barátom kidobott,sose fogom megérteni hogy hogyan tudta előző este O is azt mondani,hogy nagyon szeret,és miért ölelt meg sírva miközben szakított velem.

Örökké bennem marad O is.elrontotttam vele,és olyan ember karjaiba futottam akinek csak a testem kell.

Nem bírok ezzel együtt élni.

Gyűlölöm magam.

Eddig is utáltam,eddig is voltam önértékelési problémáim,de most konkrétan bemenetek a tükörbe és hanynom kell.

Próbálok kizokkenni,azr csinálni amit szeretek,hiszen barátaim sincsenek igazán.mar lassan tényleg nem fogok kérni nyitni senki felé.

Hogy lettem egy pozitív,magabiztos,karakán lányból ,ez ?

Miért kellett ezt csinálom,miért éheztem ennyire a szeretetre ?

Nagyon kérlek titeket ne ítéljetek felettem,így se tudom hova menjek,mit csináljak,kit keressek,mert az egyetlen ami eszembe jutott eddig az a tomerdeknyi nyugtató,amit be veszek.

Utálom magam.