Mit csináljak ha segítségre lenne szükségem de nem merek a családomnak szólni?

Szociális fóbiával, depresszióval meg egyéb gondokkal küzdök, diagnózisom még nincs róla, de egyértelműen meg lehet mondani, és egy felnőtt ismerősöm akivel az utóbbi időben elkezdtem többet találkozni mondta hogy nagyon durván beteg az az állapot amiben vagyok, és folyamatosan mondja hogy menjek el pszichiáterhez, mert le fog épülni az elmém ezektől a dolgoktól hosszútávon, így is már évek óta tartanak ezek.

Na és itt jön a lényeg, hogy én egyébként nagyon szeretnék pszichiáterhez járni és segítséget kapni, csak a családi hátterem konkrétan szar ehhez. Apámmal lakok, akit ilyen 2 havonta látok párszor, akkor is egy köszönés erejéig, egyébként meg folyamatosan dolgozik és nem beszélünk, maximum messengeren. De ez már évek óta így tart, és már ott tartok hogy átlagos dolgokról sem merek vele beszélni mert kellemetlenül érzem magam, nem hogy még ilyen dolgokról. Amikor meg néha megpróbálunk valami közös programot csinálni ritkán, akkor is folyamatosan elhord mindennek meg leépíti az amúgy sem létező önbizalmam. De amióta nője van már egyáltalán nem foglalkozik velem, most is szó nélkül lelépett 4 napra ausztriába nyaralni, én meg konkrétan mástól értesültem csak róla hogy hova ment. Amúgy 13 éves korom óta lakok vele, most 19 vagyok, azóta konkrétan végig egyedül voltam, ráadásul a általános- és középiskolában is végig kiközösítettek és bántottak ez idő alatt, hát mondhatom hogy ez eléggé odavert a mentális állapotomnak..

Na mindegy, a lényeg hogy most érettségiztem, de egyetemre nem vettek fel, viszont apám folyamatosan messengeren kérdezgeti meg stresszel azzal hogy nyár után hova megyek továbbtanulni meg dolgozni, de egyáltalán nem érzem magam alkalmasnak jelenleg ilyen dolgokra, mivel nem vagyok egészséges ember és komoly segítségre lenne szükségem, viszont erről nem merek vele beszélni. (az idióták légyszives kíméljenek, akik szerint csak a munkát vagy a tanulást szeretném kerülni) Szerintetek mit csináljak? Annyira kilátástalannak látom a jelenlegi helyzetet hogy konkrétan az öngyilkosság is eszembe jut minden nap.