Mit tegyek? Senkiben sem tudok megbízni, vagy akár csak megnyílni. Még a saját családomnak sem.

Megpróbálom összeszedni a problémámat, talán nem lesz egy nagy katyvasz és köszönöm előre is annak, aki elolvassa.

Szóval az a bajom, hogy képtelen vagyok megbízni bárkiben is, még a saját családomban sem. Régebben az iskolában elég sokat piszkáltak és vertek, lehet ez (is) az oka annak, hogy az önbizalmam, nemhogy alig van, de teljesen a padlón, a béka segge alatt van.

Régebben nagyon sírós voltam, minden apró-cseprő dolog miatt képes voltam sírni, de azt vettem észre magamon, hogy már egyszerűen teljesen képtelen vagyok rá, bárhogy is szerettem volna. Egy időben nagyon sokat járt a fejemben az öngyilkosság, 14-15 évesen majdnem meg is próbálkoztam vele, de sikerült visszafordulnom. Viszont sajnos máig vissza-visszatér a gondolat.

Ezelőtt anyukám kérdezgetett is, hogy van-e valami bajom, mivel mostanában teljesen befelé fordultam már, amint vége a sulinak, vagy a munkának, megyek is haza és ülök le azonnal a számítógép elé (így gondolhatjátok a szociális életem 0). És úgy fájt, mivel láttam rajta, hogy tudja, hogy nincs rendben valami velem, de egyszerűen a saját szüleimnek, vagy bárki másnak képtelen vagyok elmondani. Egy ideje tudom már azt is, hogy biszex vagyok, és sajnos rendkívül nehezen tudom csak elfogadni magam úgy amilyen vagyok.

Szerencsére a depresszióból már sikerült kimásznom (remélhetőleg), de mivel képtelen vagyok megnyílni vagy akár csak az érzéseimről beszélni, így mindent magamban tartottam, lényegében egy álarcot húztam, ami mögé senki sem láthat.

Lényegében azért kérem a segítségetek, hogy mit tegyek, hogy megnyíljak? Mert így elég nehezen megy az ismerkedés, és talán a családomnak is kevesebb gondot okoznék.

Köszönöm annak, aki elolvasta, és aki normálisan válaszol rá.

20/F