Mit tegyek hogy változzon a helyzet?

Pszichológuson, pszichiáteren kívül természetesen...

Úgy érzem, hogy sem a karrierben, sem az életben, sem a magánéletben nem vagyok sikeres.

Házas vagyok, de hiányzik valami, rossz irodai munkám van, utálom és nincs belőle kiút, váltani nem tudok mert hiába van több végzettségem, minddel csak olyan munkát tudnék végezni, amit a munkakörnyezet és az emberek miatt ugyanúgy megutálnék egy idő után.

Szeretek kreatívkodni, vannak ötleteim, de megvalósítani már nem tudom mert sokszor ügyetlen vagyok (szakmáimhoz kapcsolódóan, itthon hobbiból), tovább húz vissza a gödörbe.

Mindennapjaimban kevés vagy szinte nincs sikerélményem, motivációm. Nincsenek barátaim, ismerőseim (utóbbi csak a szűk rokonság), nem járok el sehová (néha kirándulni). Úgy érzem időm sincs semmire, a kertes ház körüli munkákhoz nincs kedvem, nehezen kezdek bele bármibe is (pedig ötletem itt is van, és szeretnék egy rendezett szép portát, de pénz és hozzállás kérdése, inkább előbbi). Ha bele is kezdek, értelmetlenség érzése miatt félbehagyom, vagy csak belső feszültséggel fejezem be.

Hiába bújom a hirdetéseket, semmi értelmes munkalehetőség nincs, amire váltanék is, túlkínálat van jelentkezőből, és elsősorban mindig a ki nem mondott fizetésigény a döntő, nem az esetleges munkavégzés minősége, esélyt se adnak. Ha valaki keveset kér akár csak minimálbért ő a befutó, akármilyen is emberileg.

Mást ezt csak kínlódásnak, nyavalygásnak látja, de nem tudja mi van a hátterében, meg se akarja érteni, ahogy itt a gyk-n is majd kapom az áldást...

És tegyük hozzá, itt a világ mesterségesen generált helyzete is, minden drágul, minden romlik erkölcsileg morálisan mindenhogy...

Még azt se hogy kimegy az ember egy kicsit kikapcsolni az agyát a természetbe mert mivel találkozik? Emberi kéz nyomával mindenhol, szemét mindenütt, tarvágások, vadászlesek, kerítések...

Néha tényleg úgy érzem, itt kéne hagyni ezt az egészet és átlépni az árnyékvilágba...