Nem érzem jól magam egyedül, beteges,szomatikus tünetekkel is járó féltékenységgel küzdök, szinte percről percre váltakoznak az érzéseim és a hangulatom. Mi lehet a baj?

Időnként rám jön egy lelki összeomlás, világ vége. Ilyenkor mindenben a rosszat látom, azt hiszem mindenki bántani akar, elő jönnek a kisebbségi komplexusaim, elkap a magánytól való félelem. Rettegek attól, hogy megcsal a párom, és hogy elveszítem. Nekem lelkileg csak ő van, senki másban nem bízom, de sokszor még benne sem teljesen.

Hajlamos vagyok a depresszióra, voltam is pszichológusnál. Depis most nem vagyok. Borderline gyanúval kerestem fel őt nemrég, jártam is hozzá, de mondta hogy nem akar megpecsételni engem ilyennel, mert az elmúlt időkben amúgy is elég nehéz doglokon mentem keresztül, idegösszeomlás szélén álltam. Illetve azt is mondta,hogy mivel művész lélek vagyok, azt jelenti, alapból is érzékenyebb vagyok a világra.

Szerintetek?