Hogyan tanulhatnék meg egyedül ellenni?

Úgy lettem nevelve gyerekkorom óta, hogy minden mindegy, minden rossz, minden céltalan. Kiskoromban elvették a játékaimat, ignorálták az érzelmi világomat a szüleim. Ha problémám volt, nem reagáltak rá.

Mondanom sem kell, ez rengeteg problémát okozott, amikkel most felnőttként is küzdök.

Az egyik legnagyobb az az, hogy nem szeretek semmit. Ha kapok egy feladatot, megcsinálom, kiskorom óta, de nem élvezek semmit. Tehát ha van egy óra/egy nap szabadidőm, csak ülök és nézem a falat. Kötelességből találkozom emberekkel, kötelességből megyek boltba, stb, de semmit nem élvezek/csinálok magamtól. Nem olvasok, nem filmezek, nem rajzolok, semmit. Mert semmi nem köt le. És kiskoromban is így teltek a nyaraim. Ültem a szobámban, beraktam a zenét, és néztem a falat. És minden nyaram így telt, szüleim pedig hagyták.

Ki akarok ebből törni, de nem tudok. Mondom, eljárok ide-oda, és van, hogy kényszerből filmet nézek, edzek, stb, de semmi nem tölt örömmel, csak kötelességtudat, és azt várom mikor lesz vége.

Ez ellen mit lehet tenni? Hogyan találhatnám meg önmagamat?