Hangulatváltozások, gyakran meggondolom magam, megváltoztatom a véleményem. Mi a gond?

Előszöris leirom, hogy semmilyen droggal, cigivel nem élek, alkohol csak buliban.

Na szóval arról lenne szó, hogy félek, kicsit gyenge lelkületü vagyok. 13 éves koromban egy költözést, és a romlandó iskolai eredményeket tragédiáknak, csapásoknak éltem meg (mondjuk ez ügyben köszi anyu >:/ ). Hajlamos vagyok a rágódásokra.

Később a főiskolán jöttek rám komolyabb lelki nyavaják. Éjszakákon át idegeskedtem az életem megváltoztathatatlan dolgain, pl: minek holnap bemenni, ha úgysem értem amit ott előadnak, de minek itthon maradni, az olyan gagyi, vagy hogy miért nincs több nő az évfolyamon. Idegeskedtem a reggeli tömeg miatt.

Aztán meg mivolt másnap? Eszembe jut néha egy egy jó poén, amit humoristáktól hallok, vagy egy vicces zeneszám, és? Egész nap az van a fejemben, tök jól elszórakozok magamon, szinte alig tudom visszatartani a nevetést az utcán. Ez ám a lelkibetegség. Lehet, hogy az agy termel valami boldogsághormont vagy mi?

Persze közben ahogy megismeri az ember a környezetét, rájön hogy úgy van MINDENKINEK hasonló problémája. Olyanoknak, akiktől egyáltalán nem vártam volna. Ez határozottan megnyugtatott időnként. Mittomén, olyan hogy aggódsz, mert 19 vagy és nem voltál még nővel, akkor beirsz ide, és látod hogy "dehogy ciki, keresd az igazit stb" akkor megnyugszol, mert látod, hogy nem mindenki van előrébb mint te.

Vagy most lenne egy nőügyem, de sajnos nem úgy alakul, ahogy akartam. Sajnos több olyan is történt, amire kivülálló rögtön rávágná, hogy keressek mást. Nemrég egy kérdést szegeztem neki, amivel még adós. Egyszer úgy gondolom, hogy sikerülni fog, mert küzdök, mert az álmainkért harcolni kell és ez jól feldob. Máskor meg letargiába esek, mert azt gondolom, hogy nem vagyok normális, más ilyenkor laziból továbbálna és nekem is ezt kéne, csak én sajnos szeretem ezt a leányzót...

Emelett persze igyekszek társaságba járni, akkor sosincs semmi gond.

Tehát, ez lennék én. És hiába érzem, tudom hogy nincs igazam, hiába ülök le magammal beszélni, hogy deigen én csináltam jól a dolgokat, és nem én tehetek arról hogy igy meg úgy történnek, egyszerüen nem tudom meggyőzni magam, hiába láttam már hasonlókat az életben. Jó lenne megszabadulni