Utálom az életem de már szinte nem tudok kimozdulni abból a pontból amibe berögződtem,negatívgondolkodás meg stb...,mit lehet ilyenkor tenni?

27/N vagyok.

Valahol nekem is hasonló. Én nem pszichológust javasolok, hanem pszichoTERAPEUTÁT. A kettő más.

Én is jártam pszichológushoz, meg tömött a pszichiáter gyógyszerrel, de azért nem segített, mert nem dolgoztak rajtam csak letudtak.

Most egy hosszabb választ írok, nem muszáj ezeket mind megfogadnod, utána nézned, csak azt mondom nekem mi segít:

-Nagyon durva családi helyzetből jövök, aminek most is viselem a következményeit. Alkoholista anya, haldokló családtag ápolása, mentálisan beteg testvér, olyanok voltak otthon hogy más sikítva menekült volna. Minden nap úgy kelek fel, hogy nincs önbizalmam, csomó vágyam van, rettegek, másnap minden oké, harmadnap pedig ismét szorongok, úgy érzem lelkileg fáj és haldoklik, rettegek a magánytól, szép lány vagyok és nincs pasim évek óta, mert még én magamat sem bírom elviselni. Kiskoromban rengeteget szóltak be nekem, amit a mai napig viselek, nem merek emberek szemébe nézni. Félek, hogy bántanak.

Én emiatt kezdtem az önismeretbe, hogy megszeressem magamat, és helyrekapjam az életemet.

1. [link] van ez a 16 személyiségtípus. Nekem ez rengeteget segített. Nem, nem vagyok teszttöltögető, és nem hiszem, hogy be lehet kategorizálni így az embereket. Viszont ami kijött, ha őszintén válaszolok, nagyban igaz rám. Ez nem azt jelenti, hogy MINDEN igaz rám, ami kijött, viszont megértettem csomó dolgot, hogy miért így működik a személyiségem, ahogy. Kiindulási alapnak volt tökéletes.

2. Írtam egy listát, hogy mik a vágyaim, és mik vannak a komfortzónámon kívül. Ide tartozik az is, hogy kimenni a boltba, mert én attól is szorongok. De leírtam mindent. Egy hosszú lista az IGAZI vágyaiddal, és hogy itől félsz, miért nem lehet elérni.

3. Az első cél a lelki béke. Én megjártam a poklot, be akartak fektetni már, azt látták az egyetlen megoldásnak. Meg kell értenünk a viaskodásunk okát, a lelki dolgok hátterét, és azok kezelését. Számomra anno a gyógyszerek azért nem hatottak, mert féltem szemebnézni önmagammal. Tökéletes volt, hogy a tüneteket és maagmat elnyomjam, de a kis énem, aki ott van legbelül, nem tudta kifejezni magát.

Sose érezd rosszul magadat, fogadd el, hogy minden érzésed valós, és igenis rengeteg lehetőség van, csak magunkat el kell fogadni. És nem vagy egyedül. Az ilyen típusú emberek, akik lelkisebbek, nehezebben élik meg a világot. Viszont fogadni mernék, hogy rengeteg minden olyat érzel/látsz, ami pozitív és mások nem veszik észre.

Nekem ilyen a természet. Ha kimegyek a Dunapartra, megszűnik minden. És ezt csomó emebr nem érzi át, nem értik mit tudom bámulni a vizet vagy a köveket vagy a fákat órákig. Nem értik hogy tudok örülni egy bóknak 4-5 napig.

Mi ilyenek vagyunk, és ezzel nincs probléma.

A lényeg, hogy kitartás, és ne add fel. Sokszor van mélypont, és annyiszor lesz jó is.