Meg akarok halni, de nincs merszem hozzá? Fog ez változni? Motiváció hogy felkeljek reggelente?

Szerinted mi adna "értelmet" az életednek?

A jó családi körülmény nem elég, akkor mi lenne az?

Pár, barátok? Gondolod, hogy másokért érdemes élni, ők majd elegek lesznek, hogy motiváljanak?

Valószínüleg azért nem mernél elkövetni öngyilkosságot, mert nem is akarsz meghalni.

Én is sokáig éreztem így,.hogy nincs semmi értelme az életemnek.

Kezdj el sportolni. A sporttal levezetheted ezeket a negatív energiákat. Jobban fogod magad érezni kívül-belül. Vagy ha jó anyagi körülményeid vannak fogadj be egy kutyát vagy bármilyen állatot. Gondoskodhatsz valakiről aki szeretni fog ezért. Egy kis állat minden ember életét feldobja és értelmet ad.

Megérdemled az életet, ne dobd el!

Idővel jobb lesz :)

Nekem is eléggé szürkék a mindennapjaim. Irodában dolgozok nagyvárosban, papír hegyekkel küzdök napi 8 órában tehát eléggé egyhangú az egész, nem látok benne semmi érdekeset és ezt csinálom már évek óta, és fogom is még jó pár évig..

Céljaim nekem se nagyon vannak. Tehát az életem leírható annyiban, hogy felkelek, dolgozok, hazajövök, játékokkal játszok, sorozatokat nézek, házimunkát csinálok, alszok, felkelek... és így mókuskerék üzemmód.

Ilyen helyzetben bizony nem nehéz depresszióba esni. Az embert ugyanis nem erre találták ki. Gondolj csak bele: az ember egy "állat", egy élőlény, érző lény. Természetellenes közeget hoztunk létre városok és munkahelyek formájában, mert biztonságot és kényelmet nyújtanak nekünk. De ez nem a mi természetes közegünk. És emiatt rengeteg a mentális betegség IS, sajnos. De hát érthető is. Műanyag világban élünk műanyag körülmények között. Nem mindenkinek való ez.

Erre én akkor jöttem rá igazán, amikor először történt, hogy apósommal elmentünk a pincéjéhez. Borsodban lakunk, hatalmas zöld hegyekkel teli gyönyörű, festői tájon van egy pincesor, tele falubeliekkel akik oda járnak sajátkészítésű bort kortyolgatni, eszmecserét folytatni, gyönyörködni a természetben. És ott csak úgy kiültünk egy padra, ami pont arra a gyönyörű zöld területre nyílik. Szántó mezők, erdők, zöld hegyek, dombok, és a levegő... Kezemben egy pohár vörösborral. Na abban a pillanatban éreztem magamban, belül valami megmagyarázhatatlan békét, jó érzést, őszinte esszenciális boldogságot. Az a pillanat tökéletes volt.

Az után "kicsit" nehéz volt visszatérnem a szürke hétköznapokba.

Ezt támasztja alá még egy másik "jelenség" is amit megfigyeltem. Mostanában otthon sokat nézem BBC Earth TV csatornát játék közben. És elég sok sorozat van arról, ahogy egy médiaszemélyiség elmegy a föld különböző pontjaira, érdekes emberekkel beszélgetni, a hétköznapjaikat megfigyelni, majd ez után évekkel később megint meglátogatja őket (és ez egy részt tesz így ki)

Ezek az emberek rendre olyan különcök, akik hátra hagyták a nagyváros nyüzsgéssel teli közegét, és kiköltöztek valami gyönyörű tájra, és önfenntartó életbe kezdtek. Maguk termesztik a növényeiket, állataikat, volt olyan is, aki egyáltalán nem is bánt pénzzel már évek óta. A feleségem fújogva nézte hogy "hát ott még a wc is milyen lehet!!!" de én azért beleláttam ebbe az egészbe ezt a fajta menekülést a természetbe dolgot. Azok az emberek ott tényleg nagyon boldogok lehetnek.

Persze nem mondom hogy követni kellene a példájukat, csupán hogy vonjuk le a következtetést.

Visszatérve a fenti témára, én úgy találtam meg a boldogságot, hogy célt adtam a céltalan hétköznapjaimnak. Felfedeztem ugyanis azt, ahogy fent is írtam: az ember egy "állat" egy élőlény, egy teremtmény érzésekkel. Felfedeztem, hogy ha én magam nem bánok jól a testemmel, akkor az nem is fogja jól érezni magát => rosszul fogom magam érezni. Kicsit önzően hangozhat, de sokkal nagyobb figyelmet fordítok arra, hogy kényeztessem és "jól tartsam" ezt az érző élőlényt, ami az én testem. Mindig becsempészek egy nap során több olyan dolgot, amit kívánok, ami boldoggá tesz engem, ami miatt jó lesz a napom. Naponta a munkahelyen bedobok 1-2 csokit, viszek magammal sütit, gyümölcsöket, vitaminokat szedek, egészségesen táplálkozom, a nap végén egy jó nagy kád habfürdő félhomállyal, telefonon benyomott Jazz zenével, utána egy finom étel társaságában egy kiváló sorozat / filmnézés a feleségemmel összebújva.

Nem sajnálom magamtól az élmények megszerzését sem, kirándulni járunk, többször mentünk azóta 1 éjszakás ottalvós kirándulásra különböző helyekre, Hajdúszoboszlóra úszkálni, Budapestre dumaszínház előadást nézni, várakat meglátogatni, és sokszor túrázunk is, sokat utazunk. Éttermekbe megyünk amikor tehetjük, színházat, mozit látogatunk.

Élményeket szerzek. Vagy így, vagy úgy. Mert egyszer élünk. És azt hiszem ez egy kiváló cél, amit megéri hajtani.

Bizony, a munka sosem jó. Olyan hogy jó munkahely amit élvezel is, nagyon, nagyon ritka. Az emberek 90%-a olyan munkahelyen dolgozik amit utál, vagy még 4-5 év és tuti utálni fog. A munka egy szükséges rossz. Azért szükséges hogy pénzed legyen. De ne hidd, hogy a munka az életed 100%-a. Tegyél róla, hogy ne legyen az.