Magamban mit tudok tenni abban a pillanatban, ha elural a fétékenység?

Mi nagyon sokat utazgattunk, 15 éves voltam amikor véglegesen kerültem egy környezetbe és onnantól kezdve főképp felszínes kapcsolataim voltak, már mindenkinek megvolt a kis baráti köre addigra.

Ennek következtében minden programot egyedül csinálok és nincsenek azok a tipikus barátnők, akiknek megüzenek mindent, akikkel mindent megbeszélek, nem is igényle, ezért is lepett meg a féltékenység.

Jött egy nő a munkahelyre és nagon jót beszéltünk. Megbeszéltünk egy programot, de kicsivel előtte lemondta. Később jelentkezett, hogy pótoljuk azt a programot és kérdezett egy napot. Megbeszéltük. A találkozó előtt kicsivel előtte lemondta. Ez harmadjára is megtörtént, ő ajánlja a programot, megbeszéljük, lemondja. Negyedjére meg se próbáltuk. Azt mondja, ő magányos farkas, szeret egyedül mászkálni, egyedül kirándulni, én meg ráhagytam, nem törődtem vele.

Aztán egyik nap kirakta Facere, hogy a közös munkatársainkal elment kirándulni és akkor bekapcsolt nálam valami furcsa dolog. Féltékeny lettem. Nagyon meglepődtem ezen, hiszen joga van menni akárkivel akárhova.

Már éppen elengedtem, amikor a következő nap kirakta Facebookra, hogy azon a településen kirádult, ahol lakok és az volt az első reakcióm, hogy miért nem szólt nekem erről, hogy összefussunk, ha már a többiekkel is összefutott és akkor előjött a féltékenység is amit előző nap éreztem.

Most haragot érzek és féltékenységet és ez elég ijesztő.

Hogyan lehetne, hogy ne érezzek féltékenységet, se haragot? Mit tudok ilyenjor csinálni? Elvégre joga van azzal elmenni akivel akar és da ahova akar. Milyen módszerek vannak, hogy visszaálljon a "Nem érdekel" üzemmód és jól ellegyek magamban, élvezzem a napokat, ne érezzek haragot?