Saját környezetem leszar. Környeuetváltás segítene? (Öngyilkossági gondolatok)

Röviden, családom leszar. Lehet hiszitnek hangzik először, az életemet nem szeretném kiteregetni. (anyám folyton érzelmileg zsarol, védelembe vagyok véve mert annyira csodálatos szülő, én dolgozom diákmunkában és én veszem magamnak a kaját, az utánam járó(csp+gytartás) pénzt féltestvéreimnél költi el unokákra, féltestvérem azt sem tudja ki vagyok, csak ha rá jön hogy van egy öcsém évente egyszer felhív és ígér fűt fát, apámmal 11 éve nem beszéltem)

Bocsánat, hogy így kitértem, nem akartam. Csak hiszitnek tűnhet, holott szerintem ez valós probléma.

Járok pszichológushoz, volt már öngyilkossági kísérletem, de én akkor végleg véget akartam vetni ennek a szenvedésnek. Mondjuk már egy fokkal azért jobb a helyzet mint februárban, hiszen már süt a nap tudok menni kirándulgatni, nem kell egésznap anyával lenni.

Suliban barátok? Engem az iskolában elnyomnak. Vannak állbarátaim, akik nem ismernek, holott törekedtem rá, hogy megismerjenek, egy gyerek folyamatosan sértegett, mikor megvédtem magam én voltam a szemét. Rosszul esik, hogy engem kifelejtenek és nem azért mert egy énköpozpontú gyökér lennék, hanem amit én megtettem értük az nem jön vissza. Ok, nem barátok, de amikor rájuk kérdezek, azt mondják én nagy barátjuk vagyok X éve együtt járunk iskolába sok közös élményünk volt. Most törekedtem az elmúlt hetekben hátha, semmi. Ugyanúgy egyedül vagyok a szünetben például, de ez is érdekes nem minden szünetben, hanem minden 2.-ban. Tisztára skizofrén az egész kapcsolat. Nagyon bizonytalan. (Amúgy 5-en vagyunk barátok, az egyik sértegetett)

Várost nem mondok hol lakok, de utálok itt élni. Semmi lehetőség, kicsi, élettelen, unalmas, gagyi és itt csak kb rossz történt velem, hiszen itt születtem, itt váltam depisé.

Barátaim nincsenek, magányos vagyok. De vannak online barátaim, akiket szeretek, de nem tudom.. nem pótolja a valós emberi kapcsolatokat. Pótolhatná, hiszen találkozni lehetne de 390km és 270km nem a szomszédban van. Legközelebbi is 113km.

Járok pszichológushoz. Antidepresszánsokon nem akarok élni, azt hazudom, hogy szedem, szociális problémát nem javítja, pedig ezért járok.

Mikor Budapestre vagy amikor nagy távot, Nyíregyházára mentem ott jól éreztem magam. Láttam a pezsgést, és hogy itt vannak közel az internetes barátok...

Mit gondoltok? (Amblokk az egészről)