Gyűlölöm magam és úgy érzem egy szörnyeteg vagyok. (?)

Ez még nem volt barátság. Egy rövid időre melletted állt, meghallgatott, de ő nem tekintett barátjának, te többet vártál tőle, mint amennyit ő adni tudott és akart neked. Ne egy barátság elvesztéseként értékeld, ez csak egy ideiglenes vigasz volt.

Valószínűleg ő nem akart annyi kapcsolatot tartani veled, mint te.

Nem a pszichológus tud bármit is csinálni, hanem te, a pszichológus támogatásával. Nem igaz, hogy egyik sem járható út a segítő beszélgetésben felvetettek közül, hanem te állsz ellen, utasítasz el mindent, ürügyekkel. Úgy érzem, belecsúszol a depresszióba. Ne az legyen a célod, hogy minél rosszabb legyen neked, hanem hogy hogy tudsz ebből kimászni. Ahhoz igénybe lehet venni segítséget. A szüleidét is annyiból, hogy kérsz tőlük egy aláírást, hogy elmehess az iskolapszichológushoz. Annyira nem utálhatnak, hogy megtagadják tőled a szaksegítség igénybe vételét!