Gyűlölöm magam és úgy érzem egy szörnyeteg vagyok. (?)

1. Egy ideje körvonalazódnak, most tisztult ki. Nem járok pszichológushoz

Nem tudom hogy tehetném meg ezt a lépést. Egyenlőre még a szüleim felelnek értem, tehát az engedély ük nélkül még az iskola pszichológussal sem beszélhetek, viszont apám lenne az utolsó, akinek el mondanám hogy nem vagyok jól, anyukám meg nem értené meg. Valószínű nem venné komolyan, mert soha nem beszélgetek vele, és ha egyszer csak odamennék hozzá, hogy anya nekem pszichológus kell, neki állna faggatni, de még én sem tudom megfogalmazni, pontosan mi a baj plusz valószínű rámszállna, minden nap figyelme és próbálná beszélgetni, de én nem vagyok az a beszélgetős típus, nem esik jól amit ő nem ért meg

Az más. Ott valószínű észre veszik a tanárok és fél küldik, de ha én egyedül felmegyek, a kezembe nyomnak egy szülői nyilatkozatot és anélkül nem hallgatnak meg. Tudom, mert osztálytársam is így járt

El képzelhető hogy csak nálunk van így. Meg amúgy a pszichológus csak szerdánként van bent és akkor is másokkal foglalkozik, nem hinném hogy rám érne. Hullámvölgyeim vannak, van hogy elhatározom magam, aztán reggel felkelek és hülyeségnek tartom az egészet. Szerdáig nem tudom mi történne. Ha úgy érzem, lehet hogy hétfőn beszélek az osztályfőnökömmel hogy majd beszéljen a pszichológussal, csak attól félek hogy felhívnám anyukámat. Vagy van egy osztálytársam, aki eléggé rám van cuppanva, még nem nőtt fel (0 ítélkezés vagy rossz indulat), ha ő otthon elmeséli, hogy az egyik órán nem voltam ott mert pszichológusnál voltam, az ő szülei tuti felhívják anyát