Mit tehetek a bipoláris anyám miatt?

"ú, de unom ezeket az öngyilkosjelölt tiniket! Neked komolyan annyit ér az életed, hogy inkább a nemlétet vállalnád azért, mert az anyád beteg? "

te komolyan ennyire hlye vagy? Szerintem egy bipoláris mellett az élet minden rendben? fu na mindegy. inkább nem is írom tovább

Gondolom az, hogy bipoláris marmint a diagnozist egy pszichiáter állította fel. Igy gondolom jár valahova..

Eg kicsit felnőttebben kellene viselkedned. Anyukád erről nem tehet, ez egy mentális betegség. Állj az osztálytásaid elé és szembesítsd az undorító viselkedésükkel őket. Hidd el utana nem szólnak vissza, csak addig nagy a szájuk amig hagyod. Nem erőszakot kell alkalmazni, hanem a szintiszta igazsagot. Ez az ő intelligenciaszintjuket mutatja, ezert nem kell öngyilkosnak lenni. Anyukád betegsége nem megoldható, gyógyszerekkel kezelhező, vagy fékentartható, de a probléma (kellemetlenség), amit szamodra okoz megoldható, azzal ha kiállsz magadért. Egyszer eréjesen, szedd össze a gondolataidat mit mondanál nekik. Pl: Ne haragudjatok de undorítoan viselkedtek. Édesanyám komoly mentális problémakkal küzd, amit elég nehéz feldolgozmom, de ettől még ugyanolyan ember. De a viselkedésetek alapjan ti sokkal inkabb szorultok kezelésre mint ő. Ez a gyerekes viselkedés szánalmas. Nyugodtan lehet a kamaszokat szembesiteni a hülyeségukkel. Sőt a legtöbben azert röhögnek mert semmit nem tudnak erről. Beszélj az osztalyfőnököddel pl: egy osztályfőnöki óran siman kiállhatnál elmondani ezeket, ami után kérdezhetnének.

Nyilvan való ehheh a viselkedéshez neked is kell egy inteligencia, és ahelyett, hogy mint a legtöbb tini végnélkül hajtogatod azt, hogy öngyilkosság, legyél tökös éy old meg.

"Anyámnak ez és ez a baja. A gyógyszereit nem szedi. Nem könnyűek vele a mindennapok. Sajnálom is őt, meg haragszom is rá. Kérlek, ne bántsatok valami olyasmi miatt, amiről nem hogy nem tehetek, de szívesen kihagytam volna az életemből"

Egyébként értelek. Nagyon is. Nekem a testvérem szellemi fogyatékos, és én is kaptam miatta a bántásokat. Évekig tartott, mire feldolgoztam mindezt; a körmeimmel kapartam fel a sebeimet. Látni nem akartam soha többé, miután végre intézetbe került.

Azóta meghaltak a szülők, a bíróság cselekvőképtelenné nyilvánította. Én lettem a gondnoka. A jövő héten pedig szépen meglátogatom, és elviszem őt fagyizni. És köpök rá, hogy meg fognak bennünket bámulni.

Ezt most még nem érted, de hidd el, ahol megtör az élet, ott leszel előbb-utóbb a legerősebb. Sok kitartást kívánok neked :)

Jó lenne, ha például a Call Me Crazy - Öt történet az elmezavarról c. filmet iskolákban is mutatnák. A 2. történet pont egy bipoláris anyukáról és a lányáról szól.

https://www.youtube.com/watch?v=XsvcI2Elq1w&feature=youtu.be..

Ha bármiben segíthetek, írj nyugodtan privit. (Bipoláris vagyok. És anyuka.)