Mennyire ciki (saját maga előtt), ha egy 30 éves férfi, akinek rossz egzisztenciája van és számítógépes játékokkal tölti ki a szabadidejét?

#5

Edzek 5 éve otthon rendszeresen. Nem szeretem a kültéri sportokat.

Sok igazat írtál, ez a mondatod különösképp megragadott:

"Amiben fejlődnöd kéne, az az, hogy a saját életedet tedd jobbá, és ne mások - egyébként számodra nem vonzó - élete után sóvárogj."

Nálam ez a fő gond, jól rájöttél. Volt egy nagyon hosszú párkapcsolatom, pár éve ért véget, rettentő sok szorongás és feszültség jellemezte legalábbis részemről, és képes voltam még 1-2 évig fenntartani csak azért, hogy ne az legyen, hogy ez a szerencsétlen még egy nőt sem tud megtartani. A végén már olyan jó érzés volt, amikor befejeztem, mintha egy háborúból léptem volna ki.

Azóta egyedül vagyok. Kaptam már beszólást, hogy más ilyenkor már minimum házas, vagy menyasszonya van, ezeket kb. pár napig tart, hogy feldolgozzam, ilyenkor minden hobbimtól elmegy a kedvem, még a PC-t sem kapcsolom be, csak gyúrok, mert azt valahogy a "menő, férfias" dolgok közé sorolom, és ezzel kompenzálom, hogy teljesen eltávolodtam a barátnő/család életképtől.

Egyébként most nem is nagyon vágyok túlságosan párkapcsolatra, inkább elvagyok a magam világában, de mégis vonz mások élete (az enyémet nem tartom világinak, inkább "életelpazarlásnak"), csak ugye nyilván az nem úgy működik, hogy belekóstolol az ember egy családos fiatal férfi életébe, lehet 1 napig sem bírnám az én mentalitásommal.

Albérlet valóban legnagyobb zsákutca. Én sem dolgozok azért, az tuti. Itt havi 120-150, ami élhető.

Sőt, egyre idősebb korban a nőknél sem számít túl nagy előnynek egy pénznyelő, csak a te millióid vesznek el szépen és landolnak más zsebében.

A saját lakás téma meg jelenleg ebben az országban egy szingli, támogatás nélküli fiatalnak a "felesleges róla beszélni" kategória.