Hogy tudnám jelezni a világnak, hogy bajban vagyok?

"Számomra 30-on túli nagy tanulság, hogy a munka nem önmegvalósítás, csak kevesek számára. Hanem pénzkereseti lehetőség"

Igen, csak én ezt nem így látom. Ismerem magamat, tudom, mire lennék képes, elfogadhatatlan számomra, hogy full középszerű legyek és később se teljesedjek ki valami olyan területen, ami érdekel, miközben a adottságaim meglennének rá. Nem veszi be a gyomrom, hogy elmegyek érettségi találkozóra, és azt kell hallanom, hogy a közepes tanuló volt osztálytársam már a doktoriját írja, én meg versenyeket nyertem meg emlékérmet kaptam meg a legjobb egyetemekre vettek fel, de nem vittem 10 év alatt semmire. Biztos vagyok benne, hogy ha ez így marad, akkor sose bocsátom meg magamnak. Csak rendbe kéne hozni hozzá a személyiségemet meg az értékrendemet meg a hiedelmeimet, csak ez eddig nem sikerült.