Kinek hogyan sikerült belole kilábalni?

Szia!

"Szerencsém volt": láthattam előző életeket, amiknek a fel nem dolgozott érzelmeit pörgetem magamban. Ezzel tartom életben a szorongást, ami egyébként rég elmúlthatott volna.

Utólag úgy látom, ezeket az élményeket meg is lehet saccolni, ki is lehet találni, hogy kb. mik lehettek; a mostani világlátásodat és érzelemvilágodat górcső alá véve (szakemberekkel!). Ezt azért mondom, mert megoldást nem hoztak, inkább "csak" megértést.

Ez után energetikai kezelések következtek, amikkel részben sikerült feloldani a szorongást. Sok év alatt.

Nemrég meditációkat kezdtem gyakorolni; mellette tudatosan figyelek, hogy mihamarabb visszakanyarodjak a múltbeli feldolgozatlan érzelmeim erősítéséből a jelenbe: az időszerű cselekedetek végzéséhez. (Amiket én időszerűnek érzek, és nem azokat, amiket a társadalom elvár tőlem.)

Kellemes, megnyugtató, kiegyensúlyozó, valós alapú érzéseken meditálok. Működik.

Egy láma van összesen, aki magyar, itt él az országban, és tanít ilyeneket; az ő videóit nézem a legnagyobb megosztón a legrégebbitől kezdve, és gyakorolom a tanultakat minden reggel.

A 3 közül önmagában ez utóbbi is segíthet, de nehéz, mert amint kitörök/kilépek az egyik szélsőségből (szorongás), már bele is estem a másikba (eufória). A középutat keressük, ami a mi esetünkben a kiegyensúlyozottság.

A gyógyszer csak súlyosbít: elnyomja, aminek a felszínre lenne jó jönni, hogy végre feloldódhasson. Kitartás!

(Nekem a kitartásban az volt az áttörés, amikor az első vadidegen (nő) meglátta bennem, hogy értékes ember vagyok, és kitartóan úgy is bánik velem (nem barátnőm). Sokat enyhült az anyátlanság-érzésem ez által. Így könnyebb tevékenykedni, ami pedig maga a gyógyulás.)