Mit tennétek a helyemben?
Nagyon el vagyok keseredve, egyszerűen semmi kiutat nem találok már az életemben. Kíváncsi vagyok ki mit kezdene ezzel az egész helyzettel. Hosszú lesz, bocsi.
Az egész történet 2 évvel ezelőtt kezdődött. Alapvetően normális életem volt 2 évvel ezelőttig, nem volt fenékig tejfel, de nagyjából okés. Viszont 2 évvel ezelőtt meghalt a nagymamám, aki gyakorlatilag felnevelt engem. A szüleimet csak és kizárólag a pénz érdekli, egyfolytában dolgoztak és dolgoznak most is, így a nagyi nevelt engem. A halála egy olyan törést hozott az életembe, ami után egyszerűen elvesztettem önmagam. Gyönyörű, magas, vékony nő voltam mindig is, a halála után felszedtem 30 kilót, egész nap itthon vagyok, mindig csak zabálok. A férjemmel 12 éve vagyunk együtt, mióta meghíztam hozzám sem ér. Megcsal rendszeresen, tudok róla és szerintem ő is tudja ezt. A munkámból kirúgtak, pedig a sok szarság ellenére azt azért becsülettel végeztem. A szokásos leépítős duma volt egyébként az indok. Megpróbáltam új munkahelyet keresni, közben egyébként a lelki állapotom romokban, gyakorlatilag napi szinten sírógörcsök kapnak el. Nem találtam munkát azóta sem, gondoltam megpróbálok valami képzésre elmenni, de nem vettek fel a kinézett helyre sem.
Gyerekem nincsen, ugyanis mikor a nagymamám meghalt akkoriban kezdtünk el próbálkozni, de a halála óta semmi kedvem a szexhez, a páromnak meg már hozzám.
Folyamatosan járok pszichológushoz, eleinte magánba mentem, de mióta nincs munkám áttértem az állami rendszerbe, ahol viszont csak ritkán tudnak fogadni és nem is nagyon foglalkoznak velem. Közben az egészségem is elég vacak, IR-t állapítottak meg nálam fél éve, úgyhogy a baba az kb esélytelen, pedig nem vagyok még olyan öreg.
Nagyjából ennyi a történetem, köszi ha elolvasta bárki is.
válasza:1. Pszichológus. Az állami ritka, emiatt magánban.
2. Fogyás.
3. Ha a férjed nem lépett közbe a 30 kg-ig hízás közben, akkor már akkor sem érdekelted, nem hogy most.
1!
Mint írtam, nincs pénzem magánra. Régen oda jártam, de már nem engedhetem meg magamnak.
A fogyáshoz megmondom őszintén, egyszerűen semmi lelki erőm nincsen. Jelenleg az életemben az egyetlen boldogságot az a töménytelen édesség jelenti, amit megeszek. Talán egy pszichológus tudna ezen segíteni, de ugye itt visszajutunk az első részben felvázolt problémához. Ördögi kör az egész...
Eleinte támogató volt, sokat segített nekem csak aztán valahol elmaradt út közben. Ő egy nagyon realista ember, fekete-fehéren lát mindent. Úgy van vele, hogy ha azt mondja, hogy ne sírj, akkor majd én nem sírok. És ha mégis, akkor az már az hibám. A válás lenne az igazi opció, de hát ehhez most megint nincs semmi erőm, illetve az ő nevén van a házunk. Ha mi elválunk, én egy földönfutó senki leszek...
válasza:1. Az édesség semmit nem töm be a szeretethiányodon. Ellenben minden tekintetben rombol: túlsúly (és no sex), cukorbetegség, fogszuvasodás. Ezzel lényegében őnsajnáltatod magadat.
2. Értem a helyzetedet, mert a de facto anyád halt meg. Eszerint te egy érzelmesebb nő vagy, ha a nagyanyád 2 évvel ezelőtti halálát még nem heverted ki. De férjet sem jól választottál, mert egy nem túl nagy érzelmi erőfeszítést tevő férfihoz mentél hozzá. Ez a személyiségének alapvető része. Nem valószínű, hogy megváltoztatja. Főleg nem egy szexuálisan őt nem vonzó nőért.
3. A jelenlegi erőtlen, önsajnáltató állapotodban magadból nem tudsz erőt meríteni, a férjedtől sem fogsz kapni. Hivatásos szakember segíthet neked lendületet szerezni. Mindegy, hogy nincs pénzed magánterápiára, keríts rá! Add el az ékszereidet vagy kérj kölcsön a férjedtől vagy a szüleidtől! Bármi!
Ha ezeket nem léped meg, a férjed el fog hagyni, és akkor se karcsúság, se ház, se férj, se munka.
válasza:3!
Tisztában vagyok vele, hogy az édesség semmit nem old meg. Valahogy"nyugalmi állapotban" megvan ez a fejembe, csak mikor oda jutok, hogy a férjem megy "sörözni a haverokkal", vagy ha eszembe jut a nagymamám, akkor egyszerűen sírva rohanok a konyhába és eszem meg amit csak találok.
Az, hogy nem választottam jól férjet már késő bánat. Ezen nem tudok változtatni, de most már legalább ezen is tudok pörögni. Belegondolni is rossz hogy mennyivel másabb lenne most az életem ha másik férfihez megyek hozzá. Régen nagyon csinos lány voltam, mindig is szép alakom volt gyakorlatilag 0 erőbefektetéssel. Sok férfi udvarolt nekem, de már akkor is csak a férjem érdekelt.
Ékszereimmet már réges régen eladtam, a férjem semmire nem ad pénzt, bevásárolni is ő jár hogy nehogy felesleges dolgokat vegyek. A szüleim nem állnak szóba velem, a nagyi volt a kommunikációs kapocs közöttünk
4!
Már leírtam. Ha kidobom a férjem akkor nem lesz hol laknom és semmi pénzem sem lesz
5!
Most is államihoz járok, de alig tudok menni hozzá, mivel rengetegen járnak és minimálisan foglalkozik csak egy pácienssel.
válasza:“illetve az ő nevén van a házunk. Ha mi elválunk, én egy földönfutó senki leszek...”
Ha a házatokat közösen vettétek/építettétek, tök mindegy kinek a nevén van, a fele a tied.
Ha az ő különvagyona, akkor a bíró megítél neked egy szobát, ha nincs hova költöznöd, vagy ő kell biztosítson neked máshol lakást.
Ha a ház különvagyon, akkor amíg dolgoztál, az ott lakásod alatt te is adtál hozzá, amikor felújítás volt, karbantartás volt, te takarítottad, ápoltad, vezeted a háztartást. Közösen vettétek a berendezést, háztartási gépeket, gondolom, te is matattál a kertben, stb.. Azon kîvül mostál, takarítottál, főztél a férjedre. Ez mind a te általad pénzben és tettleg, természetben hozzáadott érték. Tehát ha elhagynád a házat, akkor neki fizetnie kell.
Akkor is, ha neki több volt a fizetése, mint neked.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!