A dédim megígérte, hogy a háza az enyém lehet, de most zsarol? Mit tennétek így a helyemben?

Jelenleg még tanulok, így nem annyira aktuális a helyzet, de zavar, hogy már most próbál zsarolni, egyezkedni.

5 dédunokája van, de rajtam és a nagymamámon kívül senki sem látogatja. A nagyim azért, mert kötelességének érzi, de ez annyiban kimerül, hogy kéthetente bevásárol neki és azt elviszi hozzá, meg hetente háromszor telefonálnak. Nincs jó kapcsolatuk amúgy. Én azért kezdtem el látogatni, mert még a középiskolai ballagásomnál mondta anyukám, hogy vigyek neki is egy tablóképet és meghívót az ebédre, de úgysem fog eljönni, csak "így illik". Akkor már 4 éve nem is láttam amúgy...

Odamentem, nagyon megörült nekem, elkezdett sírni és mondta, hogy neki senkije nincs, mióta a férje meghalt, 6 éve a házból sem ment ki, mert fél egyedül az utcán és hogy senki nem látogatja. Ezt valahol magának köszönheti, mert a természete tényleg szörnyű, régen is nagyon rigolyás volt, a nagyimat és a testvérét egész kiskorukban verte, mikor a mamám már dolgozó, felnőtt nőként elmondta neki, hogy férjhez megy és terhes, elkezdte ütni egy övnek a csatjával, hogy mit gondol magáról, hogy egy ilyen döntést az ő beavatása, engedélye nélkül hoz meg. Az unokáival is hasonlóan viselkedett mindig.

Viszont mivel évek óta én vagyok az egyetlen unoka, aki látogatja, mondta, hogyha meghal, vagy otthonba megy, az a ház az enyém lesz... A házról azt kell tudni, hogy szörnyű állapotban van, az emeleten 8 éve nem járt senki, a tető egy része már beszakadt, a padló fel van jőve/púposodva mindenhol, a falakról jön le a vakolat, mindenhol áll a kosz és por. Benti wc nincs is. Egerek, patkányok szaladgálnak a konyhában is. Szerinte meg csak meszelni kéne, meg lepókhálózni... Viszont nagyon jó helyen van, a telek ér kb 40 milliót (állítólag). Én oda nem akarnék beköltözni, más a tervem/tervünk a házzal, telekkel. Neki ezt így sosem mondtam, hiszen csak ott élte le az élete nagy részét, meg egy 94 éves néninek nem akarom magyarázni, hogy ma már milyen házak, lakások vannak. Szóval ezt megígérte, viszont az utóbbi időben már próbál zsarolni.

Pl. hogy az egyetemet hagyjam ott és költözzek oda hozzá. Ez a legnagyobb baja, hogy ő mennyire egyedül van és hogy miért élek én Pesten, hát ott van az a nagy ház, elférnék mellette. Eddig arról is szó volt, hogy otthonba megy, de oda már nem akar, mert hogy fél attól, hogy ott őt megölik (magánhelyre menne amúgy, ha menne). Mindenáron azt akarja, hogy a nagyim, vagy én költözzünk oda hozzá. A nagyim erről hallani sem akar, megvan neki a saját élete, ott van a tatám is, nem fog otthagyni egy háztartást... Apukám mondta, hogyha ennyire köti az ebet a karóhoz, akkor ajánljam fel, hogy költözzön hozzánk. Van egy melléképületünk, ami nyáron kb ilyen buliház, és mondta apukám, hogy csináltat oda egy tusolót, meg kiveszi a csocsóasztalt, billiárdot, kanapét és vesz egy franciaágyat oda (egy kis konyharész és étkezőasztal már van bent).

Elmondtam neki, de ez így neki nem jó, mert hogy ő bent akarna lakni a házban. Erről viszont a szüleim hallani sem akarnak... Mert a dédim nem fürdik rendesen (évek óta csak egy nedves ronggyal törli át magát, mert fél, hogy a kádban elesik), apukámmal is nagyon csúnyán viselkedett, amikor gyerek volt és anyukám háztartásbeli, mondta, hogy ő nem fogja ott kerülgetni egész nap, nem lesz a társalkodónője.

Vagy még azzal fáraszt, hogy ő felköltözne hozzám Pestre is. Másfél szobás a lakásom, van egy hálószobám és egy étkezővel egybenyitott nappalim. Van, hogy itt alszik anyukám, ha meglátogat, néha barátnők vannak itt, van, hogy pasit hozok fel. 2 hetente járok haza, autóval az út 1,5-2 óra hossza. A dédim fél a kocsiban, alapból nagyon stresszes, azért Xanaxot vesz be, ha megy a postás...

Meg kicsit önzőségnek érzem, hogy ő elvárná a nagyimtól is és tőlem is, hogy adjuk fel az életünket, a már kialakult rutinunkat azért, hogy költözzünk oda és szórakoztassuk, együtt nézzük a tv-t. Biztosan rossz lehet egyedül, de mint írtam, ezt magának köszönheti. Most is ha megyek, másról sem tud beszélni, csak hogy melyik rokona mennyire szemét volt vele, vagy hogy a tatám mekkora féreg (szerinte). Egyszer meg nem kérdezi, hogy a szüleimmel, nagybátyámékkal mi van, az unokatestvéreim hogy vannak, az utálkozást hallgatom végig, meg hogy neki milyen rossz egyedül. Legutóbb már azt is mondta, hogy lehet odavesz magához valakit az utcáról, mert úgy mindenki jól járna. Neki lenne társasága, a másiknak fedél a feje felett.