Ha valaki depresszió, egyedüllét miatt nem bontakozott ki, nem tudott lelkesedni dolgokért, nem dolgozta ki a szenvedéllyel élő részeit, akkor annak egy idő után a depressziós énje fog rögzülni és csak az marad belőle?

A neuroplaszticitást alábecsülik, igaz hogy fiatal korban vagyunk a legrugalmasabbak, de gondolom nem vagy több 20-30 évesnél, még bőven tudsz változni.

Hasonló cipőben jártam én is, a 14-24 éves korom körül állandó social anxiety, bullying, depresszió, teljes befordulás. Bizonytalan voltam magamban és a képességeimben, nem mertem alkotni. Sajnálom, hogy elvesztettem ezeket az éveket és nem kaptam segítséget, nem tudtam segítséget kérni. De fokozatosan elkezdtem kijönni belőle és most kreatív munkát végzek.

Egyedül nem biztos, hogy menni fog, mert ehez a mentalitásodon, szokásaidon is változtatni kell. Egy coach vagy terapeuta sokat segíthet a folyamatban. (Nem olyat választanék, aki a múltban akar vájkálni és a problémák gyökerét megkeresni, - legalább is aki nekem ezt ajánlotta, azt ott hagytam. Rágódtam már a múlton eleget.)

Amit csináltam:

- könyvek olvasása a kreativitásról, szokások megváltoztatásáról, önismeretről - önfejlesztő polcról bármi:) Rengeteg ilyen témájú podcast, youtube videó is van. Ha napi 1-3-6 órán át fogyasztasz ilyen tartalmakat, agymosás jelleggel, az bizarr, de működik:D

- olvasottak kipróbálása, új élmények keresése(túrázás, előadások) kis kreatív projektek (szappanfőzés, gyertyaöntés, linómetszes, grafika tanulás)

- nyitottság, beszélgetés random emberekkel, mások tapasztalatainak megismerése

Szerintem a kudarckerülő magatartásból adódhat, hogy nem realizálódott az életedben, tetteidben az, amit magadban érzel. Ez csak akkor fog változni, ha belekezdesz dolgokba és megengeded magadnak hogy hibázz, kudarcot vallj. Nem egy nagy dobásra kell gyűjteni az erőt, mert akkor félelmetes lesz ez, hiszen minden összeomlik, ha nem sikerül. Sok kis lépést kell tenni, sok kis változást, projektet indítani.

Ezt a kérdést mintha én írtam volna, csak én nem voltam sose túl okos, és inkább a szociális dolgok hiánya jelentette a fő problémát.

De sok szakmáról, tanfolyamról, munkáról maradtam le emiatt, ami alavetően tetszett volna, de a szorongásom mindig más felé vitt el.

Ez a CV dolog is sokszor ugrál a fejemben....

Őszintén, én jelenleg úgy érzem, hogy ez az elmúlt 15 év (és gyerekkor) nagyon erős nyomot hagyott a személyiségemen.

Nyilván változtatható, de iszonyatos plusz munka lesz vele ami ilyen korban (én 26 éves vagyok) már erősen megterhelő, mivel dolgozni kell, vannak kötelezettségek stb, sokkal jobb lett volna ennek nekiugrani gimis korban.