Úgy érzem mintha vége lenne az életemnek, miért van ez?

ma 08:16

Azért gondolom, hogy nem ért trauma, mert nem azt írtad, hogy már elviselhetetlennek érzed, hogy minden nap vernek a börtönőrök és nem tudsz tenni ellene semmit és inkább szeretnél meghalni, hanem annyit írtál mindössze, hogy kedvetlen vagy.

A "kedv" pedig egy társadalmi konstrukció, szóval az első lépés, hogy derítsd fel, mi az oka ennek a kedvtelenségnek (spoiler: te magad).

"Miért van ez?"

Talán, mert véget értek, megszűntek, elmúltak azok a dolgok, amiket örömet okoztak az életedben. Nekem legalábbis így volt. Illetve van.

Szerintem az ilyen fajta pszichés/egzisztenciális válságok igen részben a traumákból faladnak (ami mindenkinek ki jut, van akinek kisebb van akinek nagyobb, de a maga szintjén mindenkinek megvannak a saját traumái és szerintem felesleges versenyeztetni őket). Részben pedig azzal, hogy a tudatosságunkkal néhányan nem tudunk mit kezdeni, köztük én se. Mármint az élet sokkal könnyebb lenne pszichés szempontból ha csupán a túlélés/szaporodás lenne a feladatunk, de az emberi faj már ezt meghaladta és nem tudunk mit kezdeni azzal a rengeteg információval, ami önmagunkról a rendelkezésünkre áll.

Ez szerintem egy nagyon nehéz feladat. Az egónk az önkifejezésre és az önérvényesítésre ösztönöz, de közbe meg megkérdőjelezzük az értelmét a létünknek és ez bele hajszol egy fajta üresség érzetbe.

A művészettel szerintem elég jól ki lehet tölteni ezt az űrt, illetve a természet közelségével.

Az élvezetek hajszolása is alkalmas rá egy bizonyos mértékig, de szerintem nem örökké.

Az alkotás viszot egy nagyon jó mód. Elsősorban próbálkozz azzal.

Elnézést, ha nagyon összefüggéstelenre sikerült a mondandóm :D