Mitől alakulhatott az ki, hogy valaki eltúlzott mértékben fél az elköteleződésektől?

Szinte betegesen félek az átlagos, 9-5-ig tartó, irodai munkától hosszú távon. Rosszul leszek a a gondolattól, hogy ilyen helyen dolgozzak 10-20-40 évig. Ha meg más tevékenységre gondolok, valahogy semmi nem tűnik elég izgalmasnak, tartalmasnak és mellette "megérősnek", értem ezalatt azt, hogy legyen idő magánéletre, majd később családra, és legyen meg az anyagi kényelem.

Szinte bármilyen munkával kapcsolatban eszembe jut az, hogy valami hiányzik belőle, és hogy ez mennyire rossz lesz hosszú távon. Eredményképpen csak rövid távú döntéseket hozok, amíg várom, hogy meglegyen az "A-tervem", de eddig még nem lett meg.

Mitől alakulhat ki egy ilyen működés? Az jutott eszembe, hogy pl. sportnál nem így gondolkozom, mert az minden egyes alkalommal ad annyi élményt, hogy ne érdekeljen, hogy még mennyi ideig csinálom. De magánéletben már megintcsak hasonló a működésmód.